megvolt az első rosszullétem. Na semmi komoly, csak az elmúlt pár hónappal ellentétben kivételesen reggeli nélkül, csak egyetlen kávét öntve Johanna fölé rohantam el otthonról. A cégnél már a parkolóban éreztem, hogy valami nem százas, kicsit lassabban gurultam, mint szoktam. Aztán az irodám fele tartó 850 méteren már kezdtek jönni a csillagok és csak reméltem, hogy elérek az első hűtőig.
Nagy szerencse, hogy üdítőgyárban dolgozom akárhogy is nézzük. Különösen nagy szerencse, hogy a hűtőben a sok egészséges, mesterséges színezéket nem tartalmazó, magas gyümölcstartalmú ital között ráleltem azért egy-két ízre, ami egy kevés hozzáadott cukrot is tartalmazott. Így megittam másfél liter szörpit, ezzel így legalább le is tudtam a kismamáknak terhességük kilenc hónapja alatt plusszban bevivendő 80 000 kalóriát. Úgyhogy többet legalább ennem sem kell, egy gonddal kevesebb.
Mindenesetre azóta Johanna ha ülök és szörpöt iszom, boldogan lubickál, ha felállok és elrohanok valamerre, megint lenyomja a vércukrom, vérnyomásom, akármim is, amitől rosszul leszek. Úgyhogy azóta feltett lábbal üldögélek, iszom a sok finom gumibogyószörpöt és remélem, hogy ezzel a sztorival most nem azt idézem elő, hogy egy túl lelkes olvasóm már laborbeutalóval fog otthon várni, ha egyszer hazaérek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése