Félidő van kérem szépen. Ilyenkor elmegyünk pisilni, hozunk még egy sört a hűtőből, pattogtatunk még egy zacskó kukoricát, felrázzuk a párnákat a fejünk alatt, megnézzük történt-e valami facebookon, majd visszaülünk a tv elé és kibeszéljük az első félidőt. Hagyománytisztelő ember révén (tesók!!! Mark Twain?? -> "a régi idők hagyományai arra valók, hogy...?":))) ) akkor jöjjön az első 45 perc avagy 20 hét rapid áttekintése.
A csapat felkészültsége egyértelműen hagy maga után kivánnivalót. Sok támadás vallott kudarcot az alaposan kidolgozott stratégia és az összehangolt csapatmunka elmaradása okán. Jusson eszünkbe miért ismételtünk vérvételt vagy dobáltuk feleslegesen koldusnak okkal nem adományozott aprópénzünket a parkolóautomatákba, hogy aztán vert hadként lelet nélkül kulloghassunk vissza a kocsinkhoz.
Jelzem viszont, hogy a felkészültség hiányát lélekjelenléttel és magabiztos improvizációs képességekkel pótoltuk, a hibákat ismétlés a tudás anyja jeligével következetesen javítottuk.
Egész biztosan állíthatjuk, hogy a 2. félidőben már el fogjuk kerülni a játszma kezdetének buktatóit, semmilyen körülmények között nem megyünk éhgyomorra vérvételre, nem hisszük, hogy bárhol lehet kártyával fizetni, nem érkezünk nyitásra a rendelőbe abban a híú reményben, hogy a minket megelőző negyven haldokló még az utolsó kenetért áll sorba valahol máshol, nem gondoljuk, hogy öt perc vattaszorítástól nem fog hatvanszorosára dagadni a karunk és nem hisszük, hogy összetételbeli különbség van a mellfeszesítő zselé és a stria elleni krém között.
Veszteségként elkönyveltük féltve őrzött naivitásunk utolsó morzsáit, amelyek azzal a reménnyel hullottak porba, hogy van ember a világegyetemen, aki tud és akar értelmezni egy EKG-t.
Ezzel a veszteséggel viszont együtt tudunk élni és mind a 157 centiméterünket és most már lassan 54 kilogrammunkat kihúzva kijelenthetjük, hogy az ellenfél minden erejét bevetve sem talált rajtunk fogást.
Van orvosunk, tudjuk hol fogunk szülni, kifizettük egy átlag magyar család féléves bevételét ultrahang vizsgálatokra, integrált tesztekre, vér- és vizeletvizsgálatra, de minden igyekezet ellenére a most már centisre duzzadó leletgyűjtő mappánk egyetlen papírosának egyetlen mezőjének eredményében sem talált az ellenfél egyetlen orvosa vagy nővére (vagy férje:) ) semmi kivetnivalót. Egyetlen árva kapufát tudnak felmutatni, de a Wilson-kór kizárásával ők maguk is bevallották, hogy ez sajnos vajmi kevés.
Az első félidőt tehát minimális labdabirtoklás mellett és az irányító szerepkör tudatos és folyamatos mellőzésével ugyan, de megnyertük.
had jojjon az a masodik felido, az elso szenzacios volt a kozvetitest olvasva! :)
VálaszTörlés