Segítség!!!!! Koffeinfüggő a kislányom.

Ez lehetne akár egy újabb kismama-magazin főcíme, de nem az. Ez kérem a színtiszta valóság.

Említettem, hogy pénteken rosszul lettem, mert csak egy kávét ittam reggel és rohantam is el. A csöppnyi agyamnak csak az a kis apróság nem szúrt szemet, hogy automatikusan koffeinmentes kávét ittam. Benn aztán megittam mindent ugye, ami szembejött, híztam másfél kilót egy nap alatt, de jobban nem lettem.

Vasárnap ugyanez még egyszer. Megiszom a koffeinmentes kávémat, pakolgatok, szöszmötölök, véletlen zajokkal megpróbálom felverni az álomszuszék lakótársamat, majd azt veszem észre, hogy akad fenn a szemem, jönnek a csillagok, kívül homályos, a szokásos. Leülök, folytatódik, hanyatt fekszem, kicsit jobb lesz. Betankolok fél tábla vaníliás ritter sportot (bourbon vaníliás, limited edition, ha éltél már rosszat), semmi. Eközben Krisztián rákérdez, ittam-e kávét. Ittam. Koffeineset? ÖÖÖ.... Na ehhez kell a három diploma úgy tűnik. Szóval kaptam egy koffeines kávét és tíz percen belül kutya bajom nem volt. De olyan szinten nem, hogy egész nap kertészkedtünk, autóztunk, vásároltunk, pörögtünk és semmi.

Szóval Johanna bizonyítottan koffeinfüggő és nem mellékesen utálja, ha a leesett vérnyomását kiló csokikkal próbálják orvosolni, amitől aztán alig lehet belegyömöszölni a dolgozós nadrágjába.

Öröm az ürömben, hogy a kiscsaj elérte azt az apjánál, amit nekem négy hónap masszív könyörgéssel, rimánkodással, észérvékkel, hisztivel sem sikerült. Úgyhogy délután megyek és veszek koffeines kapszulákat a karácsonyra fű alatt szerzett nespresso gépbe. Nem, a kapszulák ára nem ment lejjebb, mindösszesen most már nem nekem van rá szükségem, hanem Johannának.

Nekem túl drága volt, de Johanna kaphat. Ügyes kislány.