23 hetesen

lusta vagyok, mint az anyaföld. De tényleg. És mondhatnám, hogy 32C van és kinek van kedve ilyenkor mozogni, de ez nem a melegnek köszönhető, ez valami egészen más és érdekes élmény. Amint meglátok egy kanapét, ráteszem Johannát és passz. Ha szomjas vagyok, nem megyek ki vízért. Akkor sem, ha nincs a környéken egy balek se, akit a méretes pocakomra való tekintettel lelkiismereti válságba dönthetek, ha nem akarna első felszólításra vizet hozni nekünk. Ilyen esetekben inkább szomjazom, illetve műanyagüvegeket tartok a kanapé alatt, a kanapén és a kanapé mellett, ezek nagyrészében poshadt víz van, kis része pedig üres, hiszen továbbra is napi 3 litert simán betankolok.

Nem zavar, hogy nem lehet megmozdulni a konyhában, nem rakok be mosást, reménykedem, hogy a tulajdonosa nem veszi észre, hogy nem szedtem ki a nylonzacskóból a vizes fürdőgatyáját és próbálok minél később kelni, hogy ne legyen időm reggel vasalni. Ha valaki más lennék, egészen elképesztően fel tudnám idegesíteni magamat. Öröm viszont az ürömben, hogy mióta ilyen lettem én is, a született ilyen típusok már nem is bosszantanak igazán, amikor hétvégén órákkal a tervezett időpont után Krisztián még mindig nem állt neki készülődni a Balatonra indulásra, csak véletlenül le-lelocsolgattam a slaggal, de tényleg csak bosszantásképpen, hisz még egy rendes hisztihez is lusta voltam.

Még tornázni sincs kedvem, sőt lehet ennek következményeképp, de még mérlegre állni sem. Egyetlen dologra vagyok hajlandó, az a sétálás, de szerintem azt is csak azért csinálom, mert különben meghalok úgy ég a gyomrom. Igaz, ha sétálok is, de legalább kevésbé érzem. A hétvégén mindentől égett amit megettem, ezért úgy döntöttem, mára kiürítem a gyomromat teljesen, hogy megfigyeljem mit lehet és mit nem. A magos kiflitől nem ég, a rántott csirkemelltől csirkés salátával (tudom kicsit fura ennyi csirke, de a többi salátát a cégnél nem lehet megenni, tehát gyakorlatilag szilvás gombóchoz is csirkés salátát észszerű választani) szintén nem, de egyikkel sem laktam jól. 

Délután megettem egy almát, attól égett. Aztán elmúlt, aztán megettem egy túrórudit, attól is égett. Aztán elmúlt, aztán megittam egy banánturmixot, attól is égett. Úgyhogy rövid, de megbízható felmérésem alapján vacsorára is csirkés salátát fogok enni. Ennék hozzá magos kiflit is, csak nincs itthon és a fentebb tárgyalt okok miatt nem fogok érte elmenni. És beszereztem Korpovitot, amit Britta javasolt, aki dietetikus, tehát illik elfogadni, amit mond, na meg főként mert teljes kiőrlésű fűrészpor jellege ellenére speciel a Korpovitot kifejezetten szeretem:) 

Bár Andi elkeserített ma, hogy nem csoda, hogy ég a gyomrom, ha csak úgy, egyszerre felfalok EGY EGÉSZ kekszet. Egy egész keksz szerintem úgy harminc kalória lehet, a napi ajánlott tápanyagbevitelem akár egynyolcvanharmadát is képviselheti, reméltem, hogy elfogyaszthatom egyszerre. Egyébként igaza lehet, mert kedden két napi folytonos gyomorégés után egyetlen árva szelet üres pirítóst reggeliztem és attól is égett, úgyhogy a sokszor enni keveset új értelmezést fog nyerni. Nem tudok ötször-hatszor enni, mert az a kevés, amit akkor eszem, a kis kényeskedő Johannának már sok. Úgyhogy napi nyolcvankétszer-nyolcvanháromszor fogok étkezni ezentúl, azaz legkésőbb minden tizenkettedik percben, meglátjuk ez használ-e.