24 hetesen

Johannának több ruhája van, mint egy átlag nőnek harminc éves koráig összesen. Apukája egy teljes hetet töltött philadelphiai leárazós boltokban, aminek a következményeképp valami egészen elképesztő mennyiségű body került haza. Body, rugdalózó, kisnadrág, ingecske, partedli, ilyesmi. Gyönyörűek egyébként és nagyon változatos feliratokkal vannak ellátva, van "My Daddy is a SuperHero", "Nobody is perfect but my Daddy" meg még egy-két hasonló. Minden szentnek maga felé. Érdekes business ez egyébként, az USA-ban 6 dollárért kapsz 6 db Calvin Klein rugdalózót. Itthon mit lehet 1300 HUF-ért kapni baba ruha témában vajon?

Úgyhogy, amikor a vámosok megkérdezték mi van Krisztián bőröndjében és ő rendes öltönyös családapaként flegmán azt válaszolta: "Babaruhák.", nem értem miért nem szedték el mind és akasztottak a nyakába valami jó kis bírságot. Mindenesetre szerintem kenyereszacskó-gyártás projekt lefújva, babaruhákat fogunk importálni - feketén. Sőt, Jo ezeket is csak úgy hordhatja majd, hogy nem vágjuk le a címkéket sem, meggazdagszunk még idén.

Jo anyukája is remekül van, ma volt két vérvételen is, egyet balról, egyet jobbról. A hírhedt cukorterhelés volt a ma reggeli program: amire Andi külön felhívta a figyelmem - le ne vegyem a szememet a kispapával érkező kismamákról. Igaza volt. Nem gyakorló kismamák kedvéért a vizsgálat maga annyi, hogy vesznek tőled vért, majd megitatnak veled másfél deci vizet benne olyan mennyiségű cukorral, ami láttán Sári bármelyik sokat megélt teásbögréje sötétsárga lenne az irigységtől. Ezt benyomva két órát lebzselsz, ha kómába estél cukorbeteg vagy, ha eljutsz a második vérvételre, pár hét múlva jöhetsz az eredményért. Az viszont egész biztos, az a színjáték amit ezalatt végignézhetsz, bármi pénzt megér. Az első igazán szórakoztató program az elmúlt 24 hétben, majdnem kiköptem a szmötyit úgy röhögtem.

Kispapával érkező kismama halálra vált arccal elveszi a poharat (ismétlem cukros VÍZ van benne), beleszagol, elsápad, megkapaszkodik kispapába. Kispapa aggódva simogatja a karját. Kismama belekortyol, hátrahőköl, "Neeem, én ezt nem bírom meginni, ez iszonyatos, hányni fogok!!!!". Kispapa nyugtatgatja, üljünklekicsimnemleszsemmibaj, Kismama további huszonhárom perc alatt láthatóan végét járva elfogyasztja a hat korty folyadékot, Kispapa arcán veríték gyöngyözik, biztos benne, hogy egyszerre veszti el nejét és gyermekét, leülnek. Kispapa: "pihenjél Kicsim, nem megyünk sehova, nem lesz semmi baj!". Kismama piheg, lassan visszatér belé az élet, Kispapa boldog. Túlélték. Kismama egy Hős. Egy igazi Hős, aki elfogyasztott majdnem egy egész pohár cukros vizet. Emlékérmet mindannyiunknak!

Ugye mondanom sem kell, aki Kispapa nélkül érkezett megitta a vizet és ment a dolgára. Lehet, hogy ennyi a trükk a szülésnél is? Nem kell vinni Kispapát és nincs kinek drámázni?