se internetem, se mérlegem. Szegény Johanna igencsak el van
hanyagolva, lássuk be. Úgyhogy semmilyen megszokott plussz információt nem
tudok szolgáltatni, sőt még csak vissza sem tudom olvasni a 24 hetes
bejegyzést, hogy emlékezhessek, mihez képest kellene bemutatnom a változást.
Rendhagyó sorok következnek tehát.
25 hetes terhesen nyaralni pont olyan, mint 0 hetes terhesen,
csak kedvesebbek az emberek és jobban lihegsz. A szárd pincérek megsimogatják a
pocakodat az étteremben, a korzikai recepciós rád szól, hogy nagyon forró a
szauna, ha megérdeklődöd a férjednek, hogy hol van, a német turisták meg
„wunderbar!” felkiáltással nyugtázzák, hogy annyi eszed van, hogy szandálban
indulsz olyan terepre, ahova a kecskék is bottal kelnek útra. Ezen kívül
egyetlen különbség a sima nyaralás és a pocakos holiday között az, hogy azt a
rohadvány kismama-övet minden alkalommal át kell szerelni az ülések között, ha
sofőrt akarsz váltani. Úgyhogy az „odasüssmicsodakilátásálljálmááámeghééé”
kiáltások is egyre ritkulnak, hiszen kétszer is meggondolod érdemes-e kiszállni
az autóból. Egyrészt franc vinné el az
Opel designereit, 120 fölé megy a pulzusom, mire ki bírok kászálódni a
kocsiból, másrészt utána mire visszakötöd magadat az ülésbe, lekésed a
naplementét a következő kilátóponton.
Azok kedvéért, akiknek még nem volt szerencséjük
kismama-övhöz hadd próbáljam meg leírni, miről is beszélek. Javaslom ettől
független üssétek be a google képkeresőjébe, én is azt tenném, de mint
említettem nincs internetem, ezt a bejegyzést nem élő adásként követitek:).
Szóval az ülésre fektetsz egy nylonizét, amit két szíjjal az ülés háttámlájához
csatolsz. A nylonizének van elől egy csatja, ami arra szolgál, hogy ahogy
bekötöd magadat, az alsó szíjat, ami a hasadon menne keresztül, belekulcsolod,
rápattentolod és ezzel fixen rögzíted a két lábad között. Kvázi úgy nézel ki a
végén mintha egy szíjakból álló bugyit húztál volna. A hasznos szerkezet arra
szolgál, hogy ha beleütközök egy tehénbe az úton, akkor az ütközéskor az öv
segítségével Johanna csak egy légzsákot kap az arcába, magának az övnek a
húzása az én két lábamat tépi csak ki, neki szerencsére kutya baja nem lesz. Az
övvel barátkozunk már egy ideje, első alkalommal dolgozni vittem és lelkesen
becsatoltam mindkét szíjat, magyarán azt az övpántot is elvezettem a lábaimhoz,
ami a vállamon vezetne át. Ennek következtében az M0-son vettem csak észre,
hogy a bal karomat nem tudom mozgatni, amint megmozdulok, szépen hátra rántja a
könyököm. Végül kibújtam belőle és még meg is állapítottam, hogy ez a
legkényelmesebb öv amivel valaha vezettem, olyan mintha be sem lennék kötve.
Nem is voltam. Aztán Kristóf diszkréten fulladozva a röhögéstől felvilágosított
a műszaki érzékem ismételt eltűnéséről, azóta már jól használom. Másnap rövid
szoknya volt rajtam dolgozni, reméltem, hogy a parkolóban nem futok össze
ismerőssel, furán nézhettem ki csinos blúzban derékig felhúzott szoknyával,
szíjbugyiban.
Szóval ez a fura képződmény az egyetlen árva különbség
egy hagyományos és egy kismama-nyaralás között, ezt az átkot leszámítva Johanna
mint a kisangyal úgy viselkedik, bír mindent. Járt barlangban, egészen pontosan
háromban, túrázott, városnézett, külső erő által kötelezett megállásokkal de
oda-vissza zokszó nélkül lelépcsőzött 670 lépcsőt az aktuális látnivalóhoz, továbbra
is korán kel és fáradhatatlan rugdalózik, úgyhogy ha ilyen marad még pár évig
csak idekinn, kezdhetjük a sorozatgyártást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése