Elefántlábakon

tolató kismamák. Ez volt a címe annak a cikknek, amit péntek reggel olvastam. Aztán délben P.b. még megdícsért, hogy a lábamon sem látszik, hogy dagadok. Nem is látszott. Szombaton autóztunk négy órát majd több-kevesebb megszakítással ültem még nyolcat, aminek eredményeképpen vasárnap délelőtt már 61 kg voltam és akkorára puffadt a lábam meg a kezem, mintha négy húsgolyót hordanék a végtagjaim végén. Gusztustalan volt, de tényleg. Persze Krisztián infarktust kapott, hogy most aztán vége mindennek, hisz az eddig relatív arányos kis gyerekhordó tokja két nap alatt vízgolyóvá változott.

Mindenesetre a vízgolyó szokás szerint nekiállt google-zni és a következőket találta:

- a vízvisszatartás terhesség végén hormonális, nem megelőzhető, a tüneteken enyhíteni talán lehet, de elmúlni nem fognak.
- ha sokat iszol, az segít
- ha figyelsz rá, hogy a legnagyobb kánikulában se igyál többet, mint 1.5 liter, az segít
- ha eszel görögdinnyét, az segít, mert jó sok vizet tartalmaz és telíti a gyomrot
- ha eszel görögdinnyét, ne csodálkozz, hogy vizesedsz, mert túl sok vizet tartalmaz
- kerüld a sót, mert vízvisszatartó erejű, egyél helyette sok gyümölcsöt
- kerüld a sok gyümölcsfogyasztást, magas víztartalmuk ront a vizesedésen
- mozogjál sokat, próbálj nem egy helyben maradni
- kerüld a sok mozgást, polcold fel a lábadat napi több órára és ha lehet aludj is felpolcolt lábakkal
- napi 1-2 csésze kávénál ne igyál többet és igyál mellé legalább plussz fél liter vizet, hogy a vízvisszatartást kárpótold
- kerüld a kávé- és teafogyasztást, mert a mellé fogyasztott víz sem kárpótolja szervezeted a vízvisszatartásért.

Hát nagyjából ennyi. Na most a görögdinnyét imádom, napi három-négy liter vizet iszom mióta terhes vagyok, előtte sem ittam soha kevesebbet két-háromnál. A napi fél-egy kiló almámról már beszámoltam, ez is többéves függőség, ráadásul képtelen vagyok egyhelyben maradni, mert akkor fáj a lipómám és nem tudom hogy kellene felpolcolni a lábamat, ha nem tudok hanyatt feküdni. Utoljára de nem utolsósorban bizonyítékom van rá, hogy ha nem iszom kávét, összeesem -> bár teszem hozzá ha összeesem itthon egyedül, akkor fekszem, nem tudok görögdinnyét enni, nem tudok sok vizet inni, nem érem el az almákat és egész biztos kerülöm a mozgást, szóval ez is egy járható út lehet.

Úgyhogy úgy döntöttem minden második tanácsot fogok megfogadni (vastagbetűvel szedve), aztán meglátjuk. Mindenesetre tegnap tornáztam 40 percet este, és megittam további másfél liter vizet, mert szomjas lettem. Ma reggel már csak 59 kg voltam megint és a lábamra is ráhúztam egy zoknit, amin vaskos betűkkel fel van tüntetve, hogy 32-35, amit egy zsengekorú elefántnak is illene túlszárnyalnia, szóval pánikra remélem még nincs ok.

33 hetesen

fogalmam sincs, hogy volt időm két hete még dolgozni járni. Elképesztően lelassultam tudniillik. Brutálisan. Másfél óra alatt bírok kiporszívózni például (egyébként ezt kellett volna vezetnem, szerintem a legjobb fittségi mutató ever, lehet, hogy szabadalmaztatom), amit másfél-két óra pihegéssel tudok kompenzálni a kanapén. Régen elterveztem, hogy ha korán eljövök melóból, akkor vásárlással együtt hétre hazaérek és tizenegyre kész vagyok a ház kitakarításával meg a vacsival. Na ez most minimum két nap.

Amúgy Johanna okos ám, azonnal keményedik, ha elege van. Képtelenség figyelmen kívül hagyni Őnagyságát, múlt héten megpróbáltam, akkor jöttek ugye a sorozatos keményedések. Mivel azóta voltam dokinál és elmondta, hogy minden a legnagyobb rendben, zárt a méhszáj - nem gyakorló terheseknek ez azt takarja, hogy jól van még odabenn, nem kezdett el munkálkodni a kijáraton -, ezért most már bevallhatom, hogy volt olyan, hogy egy óra alatt nyolcszor keményedett a pocakom, ami nyilvánvalóan helytelen. Azóta jobban figyelek, az első jelre, megyek vissza a helyemre a kanapéra és csak akkor kelek fel, ha már tökéletesen unottnak tűnik a baba.

Ezen túlmenően most már csak 57.3 kg vagyok, ami több mint érthetetlen, de a védőnő reggel megdícsért érte, úgyhogy nem érdekel a téma. Ellentétben az urammal,  de fogást megint nem talált rajtam: amikor számon kérte mit ebédeltem, fotóval tudtam bizonyítani, hogy nem csak az általa látott étkezések folyamán eszem eleget, hanem amúgy is. És igen, édességet is. Hétfőn például a kedvenc szatmári szilva tortám volt a második reggelim a Savoya parkban, míg James-t sikálták az autómosóban, hisz mégiscsak megérdemli a méltó búcsúztatást. A korábban lefestett tárgyakhoz való ragaszkodásom remekül mutatja a tény egyébként, hogy Miss Poppy-t máris jobban szeretem mint James-t, nem utolsó szempont, hogy az ember lihegés nélkül ki tud szállni például egy autóból. Vagy hogy egy iszonyatosan picinek tűnő parkolóhelyre bepréselve van mögötte másfél méter. Soha nem volt még kisautóm, nagyon király dolog, hogy mindenütt lehet parkolni. Azt nem tudom mi lesz majd, ha meglesz Johanna, Jonathán, Johanna2 és talán Jonathán2, lehet egy emeletes kisautót fogok akkor venni, felül ülnek a J*-ok, alul én. Legalább magukban randalíroznak majd.

Az elmúlt héten a szülésznő meglátogatását is kipipáltuk, még kétszer akkora hölgy, mint a védőnő, de legalább szimpatikus. Két órát voltunk nála, ezalatt elmagyarázta milyen bugyit és milyen betéteket vásároljunk, milyen iratokat kell magunkkal hozni a szülésre, adott egy működőképesebb listát mint a babanetes és azt mondta ihatok sört. Úgyhogy nagyon meg voltam elégedve.

Szilvia barátnőnknél is voltam, aki azon túl, hogy megmérte a pocakom, felírta a súlyom, beadminisztrálta a rakat kiskönyvébe az elmúlt jó pár hét lelettömegét, ezúttal még vizeletmintát is kért. Adtam neki, azt is megvizsgálta valami szivárványszínű papírossal, azzal is elégedett volt, majd a mintát beleöntötte a mosdóba (!) és adott egy füzetet a higiéniáról. Eltettem, de remélem neki is maradt még azért.

Babakelengye II. - Távozás a kórházból

Az említett nyolc kategória másodikja következik. Kíváló példa arra, miért gyűlöltem egész életemben az észvesztően követhetetlen ismérvek alapján kategorizált felsorolásokat (ld közgazdaságtudományi egyetem öt évének összes tárgya kivéve a matekot és a statisztikát). Hogy a rákba lehet külön kategóriába sorolni azokat a dolgokat, amik a távozáshoz kellenek, mint amik az érkezéshez? Amik ahhoz kellenek, hogy elhagyjál egy helyet, azokat nem kell magaddal vinned, ha bemész? Ökrök.

Távozás a kórházból:

• 56-os body

akármekkora lesz a baba, ezt fogja felvenni. Lesz itt rend.

• rugdalózó

ez úgy tűnik mindegy mekkora hálisten. Johannának úgy harminc rugdalózója lehet eddig, de még Zoli kollegám ígért két doboznyit, plussz farkasréten is gyűlnek szépen Léda és Mikes holmijai.

• zokni

az is van, három-négy teljes szett hazajött az USA-ból pár hónapja, ez legalább leszűkíti a rugdalózó választást, szó sem lehet róla, hogy egy színben nem passzentos zokni és rugdalózó legyen a kislányon.

• sapka

nem írja, hogy ez a babának kell-e vagy nekem. A babának igazából van már egy csomó cucca, úgyhogy akkor ez legyen az enyém, jó nagy neccbugyi és sapka. A Sáritól szerzett síelős Helly Hansen-t fogom felvenni, az a kedvencem és vannak rajta kitűzők is.

• takaró, kardigán, overall, harisnya (időjárás függvénye)

takarót varr Apuci addig remélem a zöldbékás anyagból, amit Anyuci még Johanna 3 centis korában kinézett:) kardigánt, overallt és harisnyát meg húzzon az, akinek két anyja van, bár remélem addigra rosszabb idő lesz, mint most.

• textilpelus a baba feje alá

30 textilpelus vásárlását javasolták nekem, abból végre jut az enyém alá is. Ha a baba örökli a génjeimet, márpedig az anya kiléte egy átlagos baba születésénél ugye relatív egyértelmű, hát Johanna alá sem lesz elég egy. Egyszer egy fogorvos azt mondta, ha lenne két nyálszívója, mindkettőt betenné a szájacskámba, mert ilyen nyáltermelést csak a kisbabák szoktak produkálni. Szóval pelenkák baba és mama feje alá, ez felkerül a vásárlandók listájára.

• hordozó vagy mózeskosár

na már megint a babakocsi-projekt. Ez azóta sem zárult le egyébként, láttunk még vagy hatszázat, befutott még kétszáz ismerős vélemény, nyilván ahogy minden más babával kapcsolatos témánál, itt sincs két azonos, úgyhogy egyelőre nincs döntés. Az viszont kiderült, hogy bárki bármit mond, nem csak százezerért lehet rendes babakocsit kapni, sőt Miss Poppy is megérkezett már, úgyhogy remélem még a hétvégén talán sort kerítünk egy kirándulásra, ahol bepróbáljuk a csomagtartóba a babakocsikat és amelyik belefér azt megvesszük, ennyi. Azt is remélem, hogy piros lesz. A többi kérdésen filózzon a Kispapa, nem azért mentem férjhez, hogy valaha is önálló döntést kelljen hozzak könnyített fémvázakról és felfújható kerekről.

32 hetesen

vizes törülközővel a fejemen ülök a ventillátor előtt és fél karomat adnám egy stubai-i szezonnyitó csúszásért.

A kánikula első pár napján még egész jól voltam, Johanna is szép rendben pakolta reggeltől estig a saját szobáját, ahogy az egy tényleg Jókislánytól elvárható. Aztán ma éjszakára úgy döntött, hogy részéről neki ebből elege van. Hajnali kettőkor ébresztett, majd úgy negyed hétig voltunk ébren. Ezalatt a következőket csinálta:

- Ha a jobb oldalamra fekszem, feltolja a tüdőmet és nem kapok levegőt

- Ha a hátamra fekszem, ugyanez.

- Ha felülök, bekeményít.

- Ha a baloldalamra fekszem, akkor megpróbál felállni. Nem vicc. Egész brutál érzés, ahogy leér a pocakom a lepedőre, tappog. Mintha kis hörcsögök masíroznának az oldalam alatt. Elvettem az alvótárs derékfájás elleni párnáját, arra ráhelyeztem, akkor bekeményített megint, igaza is van, harminc fokos hálóban más sem tömköd maga alá melegítőegységeket.

- Hason nem feküdtem 5 hónapja. Úgyhogy maradt a masírozás.

Öt körülre minden ismerősöm adatlapját bemagoltam facebookon, hatra kiolvastam a könyvemet. Remélem ez volt élete első és utolsó ilyen hadművelete, nem szándékszom rossz gyerekek miatt ezentúl olvasással tölteni az éjszakáimat.

Azóta változó gyakorisággal, de folyamatosan bekeményít, ha csinálok valamit. Reggel még elkezdtem kipakolni a maradék pár dobozt a szobájából, de fel is adtam szinte azonnal, Jo nem bírja ha patakokban folyik rajta az izzadtság, ez tisztán látszik. Valószínűleg lusta kislány lesz, ha jól nevelt is. Mint apukája:)

Úgyhogy most ágynyugalom, fekszem, ülök, fekszem, ülök, hat liter vizet iszom naponta és a vizes törülközővel, a harmadik trimeszterben különösen fontos vitamingazdag táplálkozás jegyében ma bezabált lángossal és a tegnapi sült hekkel együtt is alulról súrolom az 58 kg-t, úgyhogy még mindig nem bírtam elérni a rohadvány bertengo súlykalkulátorának a minimumgörbéjét.

Holnap megyünk dokihoz, alig várom, hogy közölje, hogy minden a legnagyobb rendben, nem kell elhinni, hogy óránként négy keményedésnél többet nem illik produkálni és nyugodtan fessem ki Jo szobáját, mert tényleg nincs most idő egész nap lebzselni egy kanapén.

Babakelengye I. - Mit vigyél a kórházba?

Igen, ez egy szó. Én is most hallottam róla először, de van ilyen. Ha beütöd a google-be, egész tetemes mennyiségű cikket találsz, akik különböző mélységekig foglalkoznak a témával. Lényeg, hogy ebben van minden, ami ahhoz kell, hogy a baba komfortzónája a tetőfokra hágjon. A listában nincs benne a Sári által pár tíz bejegyzéssel korábban javasolt üres műanyagüveg és a takaró, amin a földön kellene feküdnöm hónapokig, de ezt leszámítva minden. Ezeket a cuccokat 8 kategóriába soroljuk, nem tudom őket felsorolni, mert sosem voltam jó listák magolásában, úgyhogy nézzük időrendben egyesével.

Mit vigyél a kórházba?

• 2-3 db hálóing

okay, érthető nagyjából, egy sincs most, de könnyen be tudom szerezni, csak be kell sétálnom bármelyik C&A-ba és levenni a polcról három randa sárga pamut hálóinget, utána úgysem fogom hordani sose. Azt nem értem a pizsama miért nem jó, amikor ezt a kérdést feltettem sokaknak, csak forgatták a szemüket és valamit hablatyoltak az alttestem érzékenységéről. Nálunk ugye ez nem nagyon lesz gond, kilégzés közben mi történhetne, de jó, legyen hálóing, ne legyünk renitensek.

• 2-3 db neccbugyi, 1 szoptatós melltartó, nagy nedvszívóképességű betéttel. 

hogy micsoda??? Mi az a neccbugyi? Kerestem egy hosszabb cikket a témában (11 oldal!), ott eldobható bugyit ír. És legyen jó nagy, azt írja. Jó nagy. Remélem a hátsóm nem fog jó nagyra szétplaccsanni a szüléstől. Szoptatós melltartó és bele betétet (aaaaahhh) értem.

• tányér, bögre, evőeszköz, konyharuha, konzervnyitó

gázpalackot ne vigyek vajon? Mintha sátorozni indulnék. Bár oda is mindig csak egy bicskát viszek, úgyhogy azt beteszem most is. Tányért, bögrét, evőeszközt, konyharuhát majd hoz nekem Anyuci, ő szokott az ilyesmiről gondoskodni. Lesz nála Domestos is, kis törlőkendőcskék formájában, azzal kell majd letörölgetnem valószínűleg még a nővérkét is, mielőtt közelebb jön :)

• törölköző, tisztálkodó szerek, köntös, papucs

tiszta sor. Ide Orsika vagy Janka még javasoltak egy zoknit is, merthogy neki mindig fázott a lába. Az IKEA-ban tegnap felpróbáltam egy S-es köntöst, a mellettünk álló is röhögőgörcsöt kapott, így a 8. hónapban még vagy két ugyanekkora lányzó mellénk fért volna, úgyhogy ezzel még futnom kell egy-két kört. Az egyik cikk szó szerint ezt írja: "Mini méretű tusfürdő, szappan, esetleg sampon – ha mégis lezuhanyoznál."  Nem tudom mit jelent az a "mégis", én tervezem, hogy ha három-öt napot egy kórházban töltök, akkor zuhanyzok. Mégis.

• könyv, rejtvényújság, kazetták, walkman, fényképezőgép

szóljon, akinek van kölcsön kazettája vagy walkman-je, nincs kedvem végigbogarászni a "Krisztián vackok" dobozt Johanna szobájában, bár ott tutira találnék mindkettőt.

• IRATOK: személyi, kiskönyv, házassági levél, TAJ kártya

házassági levél. Hátha rögtön szét kell tépni ha a kispapa sokkot kap?

• Garmastan kenőcs. Atyaisten, de iszonyatosan undorító, ezt kihúzom, aaaaah, nem fog szétrepedni semmim, pfúúúj. 

• kisméretű úszógumi - van már köszönöm. Az tartja a pocakomat.

• pelenka a babának - ez is van már, Mikes kinőtt pelenkái átmásztak Vivienhez, amik már nálam vannak. Örök jótanács szülni kívánnó bajtársaimnak, sose szüljetek először, potyautasnak lenni jó.

• Kispapáknak: papucs, ennivaló, innivaló, fényképezőgép vagy videókamera, óra a fájások méréséhez.

ez utóbbi a kedvencem, szülőstopper. Ennivaló, innivaló, ez nagyon érdekes, hogy csak a kispapák listáján van rajta, hátha szegény megéhezik miközben mi órákon keresztül lélegzünk. Én meg zabáljak be előtte vagy mi? Fényképezőgépet úgyis fog hozni, de aggodalomra nincs ok, mert sose formatálja le az SD kártyát, ami benne van, úgyhogy már látom, ahogy Johannát viszik kifele mosdatni, miközben Kispapa káromkodva törölgeti a korzikai fotókat, hogy jusson hely a kislányának.

Ennyit ír az első lista, talán babanet-es. Az még nekem is feltűnik, hogy szegény babának nem kell ruha:( Persze meleg lesz, de minek hozta akkor Krisz azt a rengeteg gyönyörű Calvin Klein cuccot az USA-ból, ha egy szál pelenkában kell tartsam a gyereket a kórházban? Nincs továbbá pénztárcám sem, márpedig minden kórházban van kávéautomata, anélkül meg senki ne várja el nekem, hogy napokat kihúzzak. Nem kellett hoznom ruhákat sem, amiben vagyok vagy hazajövök, persze az alig használt pamut hálóing gondolom erre is alkalmas, azért kell belőle 3-4. És miért divatozzon a kismama, ha a babán is csak pelus van?

Azt hiszem nyitok egy saját listát és inkább begyűjtöm a már szültek jótanácsait, mert ez alapján a lista alapján Krisztián jóllakottan fogja videózni a pucér babáját meg a jó nagy neccbugyiban walkman-ező feleségét. Ami persze nem gáz, csak remélem a szülészeten tilos lesz majd a látogatás. 

És most?

Ha van olyan elvetemült Olvasó, az uramon kívül, aki nem látta volna a Némó nyomában című klasszikust, hát pótolja. Gyorsan. Halacskák akváriumban, meg kellene szökni, másfél órányi néha thrillerbe forduló szövevényes krimi keretében elkészül a Terv, akvárium elalgásítva, halacskák egyesével zacskóban, kiszöknek, behupannak a tengerbe és:

http://www.youtube.com/watch?v=50-kjUVPUyM

És most? Na pont így érzem magam, mint a dagadt sárgás nagyszemű hal a végén: "És most?". 

T.i. ma vasárnap van. És holnap is az lesz. És holnapután is az lesz. A hétfő eltűnik a naptárból, ahogy az összes többi hétköznap is a következő jó pár évre. Igen, tudom, majd nem fogok tudni aludni és éjt nappallá téve lefoglal a Kisasszony, és nem lesz időm semmire se, és olyan fáradt leszek, mint még soha, blablabla.

Csakhogy

1) ezt nyilván nem hiszem el, amíg nem láttam a saját szememmel és nem érzem a saját bőrömön.

2) addig még van majd két hónap.

Úgyhogy egyelőre vasárnap van, és marad is még 9 hétig. Külhonba szakadt Zsófi barátnőm, aki még 4 hetet tartózkodik itthon idén nyáron, arra gyúr, hogy ez alatt a 4 hét alatt kilélegzem a bébit és akkor meg tudja ő is tapenolni. Nem fog bejönni a terve, mert a baba augusztus 26-án fog születni, Apukája születésnapján. Mert a jól nevelt, kedves, barátságos gyermekek ezt így csinálják. Mivel jókislány, ezért szeptember 1-től meg már végigalussza majd az éjszakákat is, és akkor nem lesz tanévnyitó feelingem sem, hanem maradnak szépen a vasárnapok.

Továbbra sem tudom azonban, mit lehet 9 hétnyi vasárnappal kezdeni. Krisztián sem tudja, ezért látványos tempóban szervezi nekem a randevúkat a biztosítóssal, az okmányirodával, az ablakossal, a gázszerelővel, stbstb. Kedves tőle nyilván, hogy szórakoztat. Hogy ezeket a randikat el ne felejtsem, nyitottam egy google naptárt, hiszen a 6 éve használt benti naptáromat pénteken megszüntettem. Ez a naptár kérem szépen az összes randi és teendő beírása után is olyan üres, de olyan üres, hogy frissen elhunyt munkavállaló énem még cigánykereket hányt volna örömében, hogy ha akár egyetlen ilyen napja is van egy héten. Nekem meg van ilyenből 63. (Sári kedvéért azért 63, mert 9 héten keresztül 7 napom van ilyen, az ilyen fajta szöveges feladványokat szorzással tudjuk megoldani, 9x7 pedig éppen 63.)

Úgyhogy ha két héten belül nem pipálom ki az összes babakelengye, szülésznő, védőnő, kórházi cucc témában rám váró feladatokat, hát nagyon megérdemlem, hogy Johanna kövesse Mikest a "mi a ráknak nyomorognék két köbdecis pocakban tovább, ha egyszer hetek óta kész vagyok" udvariatlan gyerekek táborába. 

31 hetesen

nagyon össze fogunk veszni Johannával. Iszonyatos erővel bír rugdosni, de úgy, hogy ma az Apukája is a "kezdek félni!" felkiáltással húzódott arrébb, amikor volt szerencséje a tüneményes kis Jo 2 centis lábacskáján nyugtatni a kezét. Tényleg nagyon durva amit művel, ráadásul fixen egy hete beköltözött a rekeszizmomba és csak átmeneti jelleggel hajlandó néha kihúzni a patáját onnan. Gyanítom elzsibbad szegénykének, ekkor megmozgatja kicsit majd visszahelyezi. Ma akkorát szúrt belém, hogy komolyan felmerült bennem, hogy van nála valami. Nem hiszem, hogy pár grammos ujjacskákkal ekkorákat lehet bökni. Ha rájövök mit használ, Nobel-díjas leszek, ráadásul biológiából. És a kutyát nem fogja zavarni a továbbiakban, hogy ötletem nincs mit eszik egy bagoly*.

A kislánynak tegnap vettünk egy autót is, ahogy azt előrejeleztem, remélem nem fogja senki azt hinni, hogy nagyon el van kapatva. Nem szeretnék elkényeztetett elsőszülöttet, olyanból van már egy-két példány a családban. Az egyik szerint ildomos lenne a szép nagy kék autót adni a kicsinek és én járhatnék a kis pirossal, de szerintem ez is elkényeztetésnek minősülne, úgyhogy egyelőre a kis pirosat beparkoltuk a ház elé. Remélem még beindul majd, mire szükség lesz rá :) Mindenesetre Tárgyat birtokolni jó érzés még akkor is, ha utána idióta okmányirodákba kell majd szaladgálni, meg biztosításokat kötni azonnali hatállyal válaszolva közben hülyébbnél hülyébb kérdésekre. Szilvia rózsaszín kiskönyve kispályás ehhez a kérdőívhez képest, rózsahimlős családtagok helyett itt aziránt érdeklődnek például, hogy "Mi motiválta Önt, hogy kötelező gépjármű biztosítást kössön?" Na vajon??? De olyan válasz, hogy "Kötelező!!!!!!!" persze nincs, úgyhogy bejelöltem, hogy azért kötök kötelező biztosítást, mert itt olcsó kötelező biztosítást lehet venni. Remélem majd a benzinkúton is beikszelhetem, hogy az motivált a tankolásban, hogy itt olyan olcsó a benzin.

Amúgy nem változott semmi az előző héthez képest, már 58 kg vagyok és mivel az uram is egy a Nem Regisztrált Rendszeres Olvasó-k (NRRO) népes táborában, így már csak 20 percet tornázhatok, nem mintha nem lenne bőven elég őszintén szólva. És egyre jobban félek tőle, hogy puha, hideg, naaagy hasam lesz ami lóg majd lefele és ötletem nincs hogy fogom eltüntetni. És mivel hiszek az agy erejében, ezért azt is elhiszem, hogy ha még egy hétig ezen pörgetem magam, hát baromira meg fogom érdemelni azt a puha, hideg, naaagy hasat, amiből a kis eszközhasználó nemsokára kibújik. Úgyhogy ez volt az utsó megjegyzésem a témában, holnaptól lapos kockahasat vizionálok szeptember elejére, majd az segít. Azért ha van valakinek egész biztos és érdemleges tanácsa "hordjak-e hasszorító whatever-t szülés után" témában, azt megköszönöm, egyelőre kb 1:1 a szavazatok aránya.


*zárójeles megjegyzés, múltkor teljesen véletlen kiderült, hogy a bagoly tud repülni is, nemcsak bölcsen ül a faágon és ha arra jár egy hörcsög, ráesik és megeszi.