33 hetesen

fogalmam sincs, hogy volt időm két hete még dolgozni járni. Elképesztően lelassultam tudniillik. Brutálisan. Másfél óra alatt bírok kiporszívózni például (egyébként ezt kellett volna vezetnem, szerintem a legjobb fittségi mutató ever, lehet, hogy szabadalmaztatom), amit másfél-két óra pihegéssel tudok kompenzálni a kanapén. Régen elterveztem, hogy ha korán eljövök melóból, akkor vásárlással együtt hétre hazaérek és tizenegyre kész vagyok a ház kitakarításával meg a vacsival. Na ez most minimum két nap.

Amúgy Johanna okos ám, azonnal keményedik, ha elege van. Képtelenség figyelmen kívül hagyni Őnagyságát, múlt héten megpróbáltam, akkor jöttek ugye a sorozatos keményedések. Mivel azóta voltam dokinál és elmondta, hogy minden a legnagyobb rendben, zárt a méhszáj - nem gyakorló terheseknek ez azt takarja, hogy jól van még odabenn, nem kezdett el munkálkodni a kijáraton -, ezért most már bevallhatom, hogy volt olyan, hogy egy óra alatt nyolcszor keményedett a pocakom, ami nyilvánvalóan helytelen. Azóta jobban figyelek, az első jelre, megyek vissza a helyemre a kanapéra és csak akkor kelek fel, ha már tökéletesen unottnak tűnik a baba.

Ezen túlmenően most már csak 57.3 kg vagyok, ami több mint érthetetlen, de a védőnő reggel megdícsért érte, úgyhogy nem érdekel a téma. Ellentétben az urammal,  de fogást megint nem talált rajtam: amikor számon kérte mit ebédeltem, fotóval tudtam bizonyítani, hogy nem csak az általa látott étkezések folyamán eszem eleget, hanem amúgy is. És igen, édességet is. Hétfőn például a kedvenc szatmári szilva tortám volt a második reggelim a Savoya parkban, míg James-t sikálták az autómosóban, hisz mégiscsak megérdemli a méltó búcsúztatást. A korábban lefestett tárgyakhoz való ragaszkodásom remekül mutatja a tény egyébként, hogy Miss Poppy-t máris jobban szeretem mint James-t, nem utolsó szempont, hogy az ember lihegés nélkül ki tud szállni például egy autóból. Vagy hogy egy iszonyatosan picinek tűnő parkolóhelyre bepréselve van mögötte másfél méter. Soha nem volt még kisautóm, nagyon király dolog, hogy mindenütt lehet parkolni. Azt nem tudom mi lesz majd, ha meglesz Johanna, Jonathán, Johanna2 és talán Jonathán2, lehet egy emeletes kisautót fogok akkor venni, felül ülnek a J*-ok, alul én. Legalább magukban randalíroznak majd.

Az elmúlt héten a szülésznő meglátogatását is kipipáltuk, még kétszer akkora hölgy, mint a védőnő, de legalább szimpatikus. Két órát voltunk nála, ezalatt elmagyarázta milyen bugyit és milyen betéteket vásároljunk, milyen iratokat kell magunkkal hozni a szülésre, adott egy működőképesebb listát mint a babanetes és azt mondta ihatok sört. Úgyhogy nagyon meg voltam elégedve.

Szilvia barátnőnknél is voltam, aki azon túl, hogy megmérte a pocakom, felírta a súlyom, beadminisztrálta a rakat kiskönyvébe az elmúlt jó pár hét lelettömegét, ezúttal még vizeletmintát is kért. Adtam neki, azt is megvizsgálta valami szivárványszínű papírossal, azzal is elégedett volt, majd a mintát beleöntötte a mosdóba (!) és adott egy füzetet a higiéniáról. Eltettem, de remélem neki is maradt még azért.