27 hetesen

nem tudom becipzározni a túrakabátomat. Hasonlóan nem tudom begombolni az utolsó csípőfarmeremet (amit korábban nem sokat hordtam mert kicsi bő volt), nem jön rám a kapucnis pulcsim és a kismama-nadrágot sem tudja semmi a derekamon tartani - mert nincs. Mármint derekam, nadrágom van kettő, bár egy-két hétnél tovább szerintem azok sem fognak már rám jönni. Az elmúlt 27 hetet* megúsztam anélkül, hogy egyetlen kismama-felsőt vásároltam volna, hisz minden pólóm megfelelően nyúlik, az ingeim meg amúgy is mentek rögtön a sufniba a mellbőség miatt.

Na ez sem fog már sokáig tartani, egyre többször öltözöm át reggelente, mert Johanna mindenből kilóg alul, egyre durvábban. Krisztián szerint most sem kell majd drága terhescuccokra költeni, elég ha olyan ruhákat veszek, amik magas, vékony hölgyekre vannak szabva. Elfogultságát remekül tükrözi az a tény, hogy a már korábban bemutatott nagyaraszolás technikával, valamint egy fényképezőgép szíjával lemértük Johannát és a tok legszélesebb részén egyértelműen átlépte a 100 cm-es határt. Magyarán ha hazaértünk egy megfizethető(bb) országba, akkor olyan pólókat kell majd vásároljak, amik olyan magas, vékony nőknek készültek, akiknek a derékbőségük meghaladja a 100 cm-t. Mindezekhez jelenleg három igazán kényelmes nadrágom van, egy térdig érő farmersort, egy szürkésbarna derékban kötős pamut térdnadrág és egy combközép felett véget érő égő narancssárga sort. Ezeket fogom majd tudni variálni a maradék 20 munkanapomon a magas vékony nőknek szánt új felsőkkel - business casual vagy amit akartok:)

Hátulról egyébként még mindig nem nagyon észrevehető Johanna jelenléte, mindjárt csatolok is egy fotót két nappal ezelőttről, ahol szépen elbújt a méteres pocak, bár egyértelműen híztam lábra, karra, csípőre is, ha nem is sokat. És a pocakom növekedésével párhuzamosan egyre elképzelhetetlenebbnek tartom, hogy valaha még egyszer olyan hasfalam legyen, mint korábban. Tudom-tudom, tornázni sokat, továbbra sem zabálni és bla-bla, de az egyébként mai napig naponta kenegetett pocakom eddig 62 cm-ről 100-ra nőtt és még van 3 hónapja, hogy ezt folytassa.

Mi a radai rossebb fog történni azzal a bőrrel, ami Jo kijövetele után rajtam marad? Hogy fogom visszahúzni 62 cm-esre? Ha jobban belegondolok, lehet hogy híznom kellene még? Mert alig vagyok éhes, nem vagyok kívánós továbbra sem, nem is eszem sokat (bár az uram megállás nélkül etet, mint valami házikedvencet, óránként rám szól, hogy Jo-nak ennie kell, úgyhogy egyek legalább almát, kekszet, körtét, istentudjamit), de ha nem lesz rajtam elég zsír, akkor mi fog történni a bőrömmel?

Kipottyan belőlem egy baba (kilélegzem!), és mi marad ott? Némi plussz víz, max 4-5 kg zsír, amit most raktároz a szervezetem a szoptatásra, hogy ne reggeli ital jöjjön majd belőlem tej helyett, és még? Ennek kellene tartania azt a plussz várhatóan legalább 60-70 cm-re elég bőrt, amit most növesztek? Úgy fogok festeni, mint egy apróra nőtt orángután, csak kevesebb szőrrel.

Lehet sokkal jobb ötlet lenne elkezdeni iszonyatos ütemben hízni, akkor legalább lenne elég zsír, ami utána megfogja a kívül lógó cuccokat. A lefogyás maga kevésbé izgat, korábban is normálisan tornáztam és ettem (és persze SOHA nem voltam még tökéletesen elégedett az eredménnyel, dehát a női géneket 50 kg alatt is osztogatják) már jópár éve, tehát lefogyni le fogok tudni, de a bőrömet betűröm majd a cipőmbe, vagy mi lesz vele? Vagy jó gyorsan teherbe kell esni utána megint, és a már kész tokba csak belenöveszteni egy új Jonathánt? Lehet, ez még jobb tipp mint a hízás, de valamit ki kell fundálni, az biztos.

*26 hetet és egy napot, mert most kedd van és én holnap leszek 27 hetes, de mivel nem tudok aludni és holnap nem leszek netközelben, így inkább előredolgozom:)