2012. június 5., kedd

Ne nyomd össze Johannát!

Ez lesz a harmadik trimeszter mottója, azt már látom. Az ominózus periódusba holnap fogok lépni. Fontosnak nem fontos, de határozottan érdekes tény, hogy ahogy a zöldcitrom és a szilva méretéről, úgy erről sincsen konszenzus a világon. A terhesség egészét 40 hétre teszik ugye, ezt úgy sikerült elharmadolni, hogy a második trimeszter egyesek szerint a 12., mások szerint a 14. héten kezdődik, a harmadik pedig a 27., a 28. vagy a 30. héten - ezeket találtam eddig. Az adatok szokás szerint nem csak a női fórumok kétes értékű világából származnak, orvosi szaklapot és szülésznő honlapot is találtam, ahol mind szerepeltek a felső számok. Persze ne legyünk telhetetlenek, az is valami, hogy az első trimeszter kezdetében sikerült megállapodásra jutni :).

Szóval és tettel, szerintem a harmadik trimeszter holnap, azaz a 28. héten fog kezdődni. A hasam szerint is, ami most már akkorára nőtt előrefele, hogy nem nagyon lehet engem átölelni például. Persze eféle romantikus hóbortja amúgy sincs sok ismerősömnek, úgyhogy ez max nekem okoz problémát, ha megpróbálom megközelíteni az uramat. Ő tudniillik a legteljesebb természetességgel közli, hogy "Ne nyomd össze Johannát!" és távozik. Ugyanez történik ha lehajolok, ha közel megyek a hűtőhöz, ha pakolok valamit, ha farmert húzok, lassan már csak ha megmozdulok és észreveszi, akkor is, Ne nyomd össze Johannát! A szavak mindig ilyen sorrendben ismétlődnek, a hangsúly is hasonló ahhoz, mint amit a "Vasalnál nekem egy inget?" kérdés szokott kapni maga alá, kicsit vészt jóslóan, kicsit fenyegetően, kicsit neheztelően, de nyilvánvalóan szeretetteljes.

Egy orvos ilyesfajta aggálya azért felveti bennem a kérdést, össze lehet-e nyomni Johannát? Szerintem nem. Ha lehajolok bekötni a cipőmet, például úgy összenyomódik, hogy nem kapok levegőt, ergó le kell üljek a földre. Ha megpróbálok hanyattfekvésből felpattanni, úgy belesajdul, hogy azonnal vissza kell feküdjek. Persze nem a hátamra, mert úgy nem kapok már levegőt sem. Ezekhez tegyük hozzá, hogy a baba felett elkezdtek valamik kimászni a hasamból. Nem nagyon tudom megfogalmazni a problémát, de határozottan érdekes, tapinthatóan a baba felett egyéb, nem szabályos alakú, nem is érezhetően körvonalazott dolgok vannak. Belek, a gyomrom, egyéb számomra nem ismert belsőszerveim, ki tudja. Mindenesetre pakolódik minden felfele. Gondolom erre gondolt az első dokim még, amikor azt mondta anno, hogy ki fognak dudorodni a dolgok a hasam felett a hasfalgyengeségem miatt. Krisztián szerint persze sérv, az száz százalék, holnapután megyek dokihoz, akkor majd kiderül kinek van igaza, mindenesetre ha a hölgy, aki benn lakik
- feljebb tudja tolni az összes belső szervem úgy, hogy tapintható legyen a bőrömön keresztül,
- nem engedi, hogy levegőt vegyek, ha előrehajolok és
- fájdalmat képes előidézni egy felüléstől,
akkor miért kell érte aggódni, hogy össze lehetne nyomni bármivel is?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése