37 hetesen

rozzant Dumbo-vá változtam. Bár pont a füleim nem nőttek. 59 kilósan mentem be a kórházba és négy nap múlva 65 kilósan jöttem ki. A remek koszt. Reggel 62 kg körül vagyok, estére 65. És nyilván a reggelinek is a nagy része víz, hacsak nem feltételezzük, hogy egy hét alatt meghízott az arcom például. Ez borzalmas dolog ám, a hiúságot leszámítva a következők miatt is.

A vesegyulladás egyik fő tünete, az iszonyatos kimerültség és a láz mellett az étvágytalanság. Ezt úgy kell elképzelni, hogy amikor anno szenvedtem ugyanebben, akkor az első négy-öt nap nem ettem semmit. Egyáltalán semmit, pedig próbáltak mindent hozni nekem. Sőt a szemben fekvő öreg néni elit galériatulajdonos fiacskája mindennap hozott a néninek ebédet a Gundelből, amit este ellenőrzött, hogy a néni megevett-e. Ketten együtt sem bírtuk megenni a felét még a hét második felében sem, pedig sok nem volt a kaja, sőőőőt csak nagyon jó és szegény néninek nagyon próbáltam segíteni, hogy le ne csesszék estére. Szóval az étvágytalanság nem vicc. Márpedig ha terhes vagy, enned kell. Úgyhogy mindennap egyszer megpróbálok benyomni egy teljes tányér melegételt és legalább még kétszer eszem valamit. Hol van már a beiktatott hatodik étkezés. Csak baromi nehéz ám megállapítani, hogy ez tényleg elég-e a pöttömnek, ha a mérlegen nem tudom csekkolni nem-e fogyok.

Mindehhez tedd hozzá, hogy a vesegyulladás kezelésének része a diéta. 3 nap koplalás, ami nem-terhesen megy magától, aztán sómentes diéta, 3-4 hét antibiotikum emellé, majd visszatérés a sóhasználatra fokozatosan. Úgyhogy nem, nem rágcsálhatsz el egy EGÉSZ kekszet:) ha nagyon megéheztél volna:), mert tele van sóval. Mint minden más is egyébként. Ugye megmondtam, hogy sótlan héjában főtt krumplit kellett volna egyek végig a terhesség alatt? Nahát most ehetek. Bár igazából mindegy mit eszem, mert nem kívánok semmit, ugyanolyan szuperül hangzik egy nagy tál sótlan rizs, mint egy tatárbifsztek.

A lényeg viszont, hogy láztalan vagyok most már fixen, iszom az öt-hat litert, felpolcolt lábbal nézem az olimpiát, almát rágcsálok, mert nincs benne só de van némi tápértéke, valamint ez az egyik házipraktika a vizesedésen való segítésre és imádkozom, hogy Jo bennmaradjon, amíg a vesém helyre nem jön. Mert az energiaszintem arra az örök kedvenc tinikorunkbeli számítógépes játékra (The Sims1) emlékeztet, ahol Sári miután minden létező szintet elért, a kedvenc kis karakterét befalazta a saját házának a kertjébe, hogy megnézze mi történik vele. Hát táplálék hiányában kipurcant szegény, szellemé változott és kísértett a házban utána. Húúúúúúúúh!!!!!!


ui: kb 3 hét múlva így fogunk kinézni Johannával, még a hálóing is kb. stimmel:)

Kórházi zárójelentés

már otthonról. Köszönhetően a dokimnak - akiért hálánk síron túl is üldözni fogja Brittát most már biztos - és annak a masszív lobbitevékenységnek, amit folytattunk a kislánnyal.

A délelőtt 11h órás vizitnél az orvos akkora érdeklődést tanúsított, hogy be is jött és egyenként odament a betegekhez! Nálam is járt, megkérdezte miért vagyok ott. Mondtam, hogy láz, ami azóta elmúlt, két nap óta tünetmentes vagyok (mindeközben májashurkává dagadt lábacskáimat bedugtam a paplan alá, nehogy a vízivás hatására való vizesedést is tünetnek tekintse), mikor mehetek tehát haza? A kérdésre felnézett a mappáiból majd megkérdezte mitől voltam lázas, ezt a papírok között sajnos nem találta. Mondtam vesegyulladás, pénteken látott a dokim mert bejött, megvizsgált, megbeszéltük, hogy ha hétfőig tünetmentes vagyok, akkor hétfőn mehetek haza, antibiotikumot folytatjuk. Mondta, részéről rendben, hát ha jól vagyok, menjek haza persze, azért holnap reggel csináljunk egy labort, majd utána ha az is jó lett és ment tovább. Ment volna tovább.

Tényleg nem vagyok akadékoskodó, meg türelmetlen sem, de ez délelőtt 11h-kor volt úgy, hogy negyedik napja nem csináltak velem semmit, csak amit kötelező az osztályon (CTG és étel), úgyhogy rákérdeztem, nem-e lehetne azt a labort MA megcsinálni. Döbbenten kikerekedett a szeme, mondta, hogy labort csak reggel 10-ig szoktak csinálni, úgyhogy nem, majd holnap reggel. Ennyi. Na most már tényleg dühös voltam.

Felhívtam a dokimat, nem vette fel, írtam neki sms-t, hogy ha ő nem, hát senki nem fog engem innen hazaengedni. Tíz percen belül jött egy nővér, hogy menjek a szülőszobához az ultrahangra, kiderült hogy ott ügyeletes orvos a dokim, ezért nem vette fel a telefont. Mentem, kijött egy kismama, intett a dokim a háta mögül, besurrantam. Megultrahangozott, megbeszéltünk mindent, felhívott egy-két embert, egy óra múlva mehettem haza. Vízivás a vesém miatt, továbbra is 5 liter/nap, imádkozás a vizesedés csökkenésére és FEKVÉS. Na ez a része viszont szívás.

A méhlepény II-III. fázisú, magyarán öregszik, gyorsabban mint kellene, úgyhogy vigyáznom kell rá, ha azt szeretném, hogy Johannával együtt még benn maradjon Kispapa szülinapjáig. Hiszen, hogy öregszik az rendben, küldetését nagyjából befejezte, de nem ártana még három hetet kitartania. Úgyhogy Johanna öreg háza miatt heti két CTG is lesz, ez jó hír, mert így legalább gyakrabban meglátogathatom a kórházban szerzett rengeteg barátomat. Bár a szobatársaim végülis tuti benn lesznek még, 5 lányból 2 szülni fog a héten, 3-nak meg két hét szabit kezdett a dokija ma, de előtte még múlt pénteken 2-t beküldték a kórházba valamiért, 1 meg óvatlanul bejött magától valami panasszal (vérnyomás), azt azóta kezelik, vérnyomásmérés nélkül. Van ezeknek az orvosoknak mégiscsak sütnivalója, valami történik a kismamákkal odakinn, még jöhetnek haza a pecázásból.

Fekvés ide vagy oda, mi azért nagyon örülünk Johannával, hogy itthon vagyunk, lássuk be a mi dokink az egyetlen igazán jó arc a kórházban, most hogy mi hazajöttünk. Utánaolvasva mást nem nagyon tehetünk mint fekszünk és próbáljuk nem terhelni szegény lepénykét. Hogy miért történt mindez? Az egyetlen bizonyított ok a dohányzás, valamint gyanú van rá, de bizonyíték nincs, hogy a mozgásszegény életmód és a sok cukorbevitel is árthat, ezeket már a terhesség előtt abba kell hagyni. Nem írják mennyivel előtte mondjuk. A cukorbevitel rendben, sosem voltam édességmániás, sőt, de sajnos a rendszeres mozgást csak négyévesen kezdtem el, ráadásul 2009-ben elszívtam egy szivart. Kár volt.

Kórház vs Sziget

4 nap kórházi tartózkodás után, ha MOST kérdezné meg tőlem mondjuk Szilvi barátnőm (nem a védőnő!:)), hogy mit vigyen magával ha kórházba indul, azt mondanám neki: 

ugyanazt mint a Szigetre, csak kevesebb óvszert.

A higiéniai körülmények kísértetiesen hasonlóak. A WC-papírt, szappant, kéztörlőt, kézmosót, kézfertőtlenítő-szert itt penészgombákkal, rozsdákkal és pókokkal helyettesítik. Nem jöttem rá a használatukra, de négy nap után a legnagyobb elővigyázatosság mellett is biztos hagytak rajtam nyomot, szóval majd utólag meglátjuk mit kell velük csinálni.

A kajafelhozatal itt lényegesen rosszabb. Ha én olyan kismama lennék, akinek nincs pénze a büfére (ahol egy 1.5 literes víz 390HUF) és nem látogat senki - mert van ilyen is, akkor a négy nap alatt summa ezt fogyasztottam volna csütörtök estétől vasárnap estig:

csütörtök: 2 szerdai zsemle, 3g light vaj, 1 kefír

péntek: 2 csütörtöki zsemle, 1 tejföl, 1 fél szelet párolt sertéscomb porkrumplipürével, 2 csütörtöki zsemle, 1 light vaj, 1 szelet sajt

szombat: 2 pénteki zsemle, borsós húsleves hús nélkül, rakott krumpli-gyanús egytálétel kolbász nélkül, 2 zsemle, 1 paradicsom, 1 szelet sonka

vasárnap: 2 szombati zsemle, 1 méz, piros színű leves, 1/2 szelet rántott hús porkrumplipürével, almapüré?, 2 zsemle, 1 szelet felvágottszerűség

ez summa úgy 3200 kalória. A négy nap alatt egy átlag 36 hetes kismamának meg kellene ennie mondjuk 10000-t. De lehet többet is, ha nagy darab. Vagy ha túl pici a gyerek mondjuk, ami itt igaz 4 kismamából 3-ra. Az egyéb tápanyagtartalmat hagyjuk, a Hot-Dog-ot meg a Töki Pompost sem a vitamintartalmáért esszük, de legalább finomak!

A kiszolgálószemélyzet hasonló, sőt itt az sem segít a helyzeten, ha Te a többi szigetlakóval ellentétben nem kétnapos hulla kinézettel vagy megáldva. Egyenpólóban vannak, borravaló reményében kedvesek, buták, csinálni nem csinálnak semmit, de legalább ember legyen a talpán, aki életben marad, amíg odaérnek valahova. Ahogy a Közös Többszörös című nagy családi klasszikusban mondják: "Rosszul dolgozik, de azt legalább tetű lassan csinálja." Azt még nem próbáltam vizezik-e az Unicumot, holnap kérek egyet. Lázmérőjük nincs, hátha ez van helyette.

Pihenési körülmények ugyanolyanok, aludni lehet ha részeg vagy vagy nem aludtál négy napja. Ha hoztam volna polifoam-ot még a hátam sem fájna, ágyrács nincs, a matracok vékonyak és nem tett nekik jót a II. világháború sem. A III.-ban viszont jó szolgálatot tehetnek még, ha bekuporodsz a gödörbe a közepén, egész biztos elmennek a fejed felett a lövedékek. 

Koncertek nincsenek, de éjjel kiabálást lehet hallani az Üllői útról, úgyhogy szabadidős program reményében kár idejönni, éjszakai romantikus összebújásra tökéletesen alkalmas, a kutya nem fog megzavarni, éjjel nincs itt senki. Csak a társaság ha lehet még a Szigetnél is vegyesebb, úgyhogy sok jóra azért nem kell számítani.

5:3 a Szigetnek tehát, jobb a kaja és koncertek is vannak. Jövőre inkább oda viszem Johannát. 

Egészségügyi szaklogisztikus

képzést fogok indítani. És ha valakivel sikerül elhitetnem, hogy ennek van értelme, meggazdagszom de kegyetlen és nyithatom végre az éttermemet. Még csak két éjszakát töltöttem itt, ebből is az egyiket egyágyasban, tehát az nem számít (hiszen fizetős lenne amúgy), úgyhogy gyakorlatilag inkább egyet. Az alábbiak építő jellegű kritikával szolgálnak és itt szeretném leszögezni, hogy MINDENKI (!), akivel mindez idáig ebben a kórházban találkoztam kedves volt és barátságos, amivel nagyon messze túlszárnyalták bármelyik eddig általam meglátogatott - nem fizetős - egészségügyi intézmény dolgozóit. Szeretném továbbá azt is leszögezni, hogy nem volt könnyű azt a három pontot kiválasztani a rengeteg hibából, amely nem kell, hogy feltételezze a dolgozók nemtörődömségét - mert az is tény, hogy nekem két napja nem mért lázat senki és hogy az egyik ügyeletes szülésznő megkérdezte, honnan tudom, hogy vesegyulladásom van... De ez a bejegyzés most tényleg nem erről szólna.

A nővérek, az orvosok és a szülésznők sem tudják követni, hogy melyik ágyon ki fekszik. Nem azért, mert rossz a memóriájuk, hanem mert ötletük nincs arról melyik ágy, hányas. Odáig eljutottak, mint bármelyik harmadosztályú motelben már, hogy az egyes emeletekkel kezdődjenek a szobaszámok, azaz 1. emeleten 101, 102, 2. emeleten 201, 202 stb, de annyi eszük nem volt, hogy az ágyakat is ennek megfelelően számozzák. Helytől függően az első emeleten, vagy az osztály elején elkezdték számozni és vége az épület tetején. Csakhogy a kórtermek mindenhol változó ágyszámmal rendelkeznek, tehát a legmagasabb IQ szinttel rendelkező (és még itthon praktizáló...?) orvostól sem várható el, hogy rájöjjön, a 104-es kórteremhez a 42-47 ágyak tartoznak, ahelyett hogy például a 1041-1046 számú ágyakat találnák itt, így némi vaslogikával megáldva rájönnének, hogy a szobaszám után rakunk még egy számjegyet és készen vagyunk. 8 ágyasnál nagyobb kórterem nincs az épületben, tehát semmiféle mentség nincsen a helytelen ágyszámhasználatra. Úgyhogy a hatágyas kórteremre jutó 2 perces vizitből 1.9 perc elmegy a beteg beazonosításra, az egyágyasból való átköltöztetésem meg azért vett el fél órát egy nővér életéből, mert ágyszámot kapott ugyan, csak ötlete nem volt, az melyik szobában lehet a száz méter hosszú osztályon.

A CTG (babaszívhangot figyelő kütyü, hazánkban 36. terhességi héttől hetente kötelező, itt benn nyilván naponta, hiszen éppen veszélyeztetett fázisban vagy itt) a folyosó legeslegvégén van. Ott, ahol vége a kórtermeknek is, tehát a madár sem jár. 20 percet töltesz a CTG-n, ami alatt fontos, hogy a baba ébren legyen. Ez úgy történik, hogy az icipici zuhanyzó méretű helységben felmászol egy kb. 1 méter magas ágyra, ott oldaladra fekszel, a pocakodra szíjaznak egy kütyüt és békén maradsz, amíg a kütyü rajzolja ki a szívhangot. 20 perc múlva leszednek. A baba szívhangjának görbéjéből a fentebbi laikus terhes is 30 másodperc alatt meg tudja állapítani, hogy a baba alszik-e. A nővér is megtudná, de nem teszi, hanem otthagy és távozik. Legjobb esetben visszajön 20 perc múlva (de ilyen még egyszer sem történt sem velem, sem egyik szobatársnőmmel sem), de mivel általában rohan valahova, ezt elfelejti. Tehát visszajön úgy 40 perc múlva és megállapítja, hogy nicsak a baba alszik. Szóval felébreszti a babát némi böködéssel és további 20 percet töltesz a CTG alatt, ez alatt nyilván megint elfelejt. Ha a kütyü felhelyezése előtt egyetlen percet is töltene a szívhang figyelésével, ennek a második 20-40 percnek egyáltalán nem kellene megtörténnie. Vagy ha a nővérpulton lenne egy hamburgeróra, amit beállítana húsz percre, hogy csengjen, akkor alapból spórolna magának húsz perc elfelejtést betegenként. És ha egyik megoldás sem lenne szimpatikus az elfoglalt nővéreknek, akkor ha summa lenne annyi eszük, hogy a CTG-szoba a nővérpulttal szemben lenne, akkor 1) a kismama szólna, hogy a baba alszik, 2) látnák, hogy van ott valaki, tehát nem felejtenék el. De egyikhez sincs itt elég sütnivalója senkinek, viszont a CTG-kkel végezni kell a délelőtt 11h-es "nagy"vizitre.

Megoldás: a CTG-k hajnali ötkor kezdődnek. A stewardessnek is örülsz, amikor fél ötkor megrázza a válladat, hogy fogyaszd el a három négyzetcentis uborkás szendvicset, mert itt bizony leszállás előtt reggeli van, hát ez ugyanaz az érzés. Úgyhogy 5-től egy kismama aludhat további 1 órát a CTG-ben. Aztán 6-tól a következő és ha a nővérek szerencsések és aznap kevés kismama van az osztályon, akkor nem lesznek lecseszve, hogy nincsenek kész a vizitre. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a CTG az egyetlen hely az épületben, ahol nincs nővércsengő, és mivel a világ végére helyezték el, hát ha felpakoltak az ágyra és rajtad van a kütyü 1 órát - 1.5-et - have fun. Ha akarsz, sem bírsz meglógni. Azt azért megkérdeztem az egyiktől, hogy mi a rákért raktak ide ilyen magas ágyat. Kedves volt, de látszott rajta, hogy full hülyének néz, nem is érti a kérdést, mondta, hogy hát azért, hogy a nővéreknek ne kelljen lehajolni, amikor felhelyezik a szíjat a derekadra. Ismétlem, terhespatológia, koraszülött veszély, fekvőbetegek és 36-41. hetet betöltő kismamák. Nagy szerencse, hogy a fodrásznál nem fejjel lefele kell ülni a székben, pedig tutira könnyebb lenne úgy ugyanolyan hosszúra vágni a hajszálakat.

Utoljára de nem utolsósorban, a hatágyas kórtermeket a társalgó felől töltik fel, mert arra rájöttek, hogy az sem árt, ha a nővérekhez közel vannak az ágyak. Csakhogy a rendszerben egyetlen tényezőt vizsgálnak: melyik a legközelebbi szabad ágy? És oda beteszik a kismamát. Akkor is ha előreláthatólag legalább 4 hetet fog ott tölteni. De annyira azért jófejek, hogy már meglévő kismamát nem költöztetnek. Szóval első szobában vagyunk hatan, másodikban ketten, harmadikban egyedül, negyedikben egyedül. Miért? Mert a mi szobánkat töltik fel. A másodikat csak ha lenne elég beteg. A harmadikat szintén. A negyedikben két hónapja dekkol a kismama és még fog itt tölteni egyet és ezt jósolták már akkor is, amikor behozták. Tehát a vizit ÉS a nővérek is mindig megnézik az összes szobát, így egy árva métert sem spórolnak a saját futkosásukból, viszont azt elérik, hogy a betegek nagyobb %-a legyen elégedetlen a túlzsúfolt közeli szobákkal, valamint hogy a szélső szobákból lopjanak, hiszen ott ha kimegy az egyetlen ott lakó kismama, hát senki nincs, aki tud vigyázni a cuccaira.

Őszintén szólva, ha alhatnék otthon, szívesen töltenék még pár hetet jegyzeteléssel, egészen elképesztő ami itt folyik. És az eddig szembe jött idiotizmusok 99%-a nem pénzhiányra vezethető vissza, ezek kivétel nélkül szervezési kérdések, semmi más.

Kész is az elefánt.

Megittam ma kb. 5 liter folyadékot eddig és nehezebb vagyok 4 kg-val, mint tegnap reggel voltam, vajon mi történik? Jelzem, nem vagyok orvos, soha nem is akartam az lenni, mint laikus terhes viszont azt gondolom, hogy ha meg kell igyak X liter folyadékot egy nap, majd X-1 kg-val leszek nehezebb, mint voltam, akkor a szervezetemből 1 kg folyadék távozott. Nyilván a táplálék még bezavarhat az okfejtésbe, de mivel ma summa annyit bírtam megenni, mint amit kb Johannának illene majd három hónapos korában, ezt most nagyvonalúan kizárnám.

Ráadásul tegyük hozzá, hogy a kórteremben 35 fok van, és én megint belázasodtam délutánra, úgyhogy eddig háromszor öltöztem ma át - nyilván mert kegyetlenül izzadok, mikor lemegy a lázam. Szóval ha 1 kg vizet vesztek egy nap összesen és ennek mondjuk felét izzadtság formájában, akkor mit csinálnak a veséim? A kérdés szerintem logikus, csak az a kellemetlen, hogy nincs kivel megbeszélni. Legalábbis itt a kórházban nincs. T.i. ma dél óta nem látott orvos.

Reggel van egy gyors vizit, 11h-kor nagyvizit, este meg még egy. Ez itt a rendszer, nagyon helyes, háromszor nézzenek azért is meg egy nap - na nem engem, mert én egyedül is remekül vagyok lázas, de a többi kismama minimum 40. hetét tölti és kimeríti a veszélyeztetett fogalmát. A reggeli vizit a lányok szerint "nem volt sajnos ma sem", a 11 óráson már volt szerencsém részt venni, igen hatékonynak nevezném. 6 beteg, 1 orvos, 3 szülésznő-nővér, 2 perc. Nekem annyit mondtak ugye, igyak. Esti vizit szintén nem volt, ezért Krisztián szelíd unszolására úgy döntöttem megkörnyékezek egy pultot törölgető szülésznőt, hogy mi újság van vizit témában.

Vizit, akkor van, ha a doktorok ráérnek. Most nem érnek rá, tehát valószínűleg nem lesz. Ha valakinek 5 percesnél gyakoribb görcsei vannak, mindenképp szóljon azért, akkor a szülésznők leviszik a szülészetre, doki fel nem jön magától az osztályra. 

Mondtam neki, hogy távol álljon tőlem, hogy görcsökkel zaklassam, mindösszesen csak szeretném megkérdezni, hogy ha vesegyulladásom van és a szervezetem a fenti okfejtés miatt visszatartja a vizet, akkor vajon lehet-e összefüggés és mi a teendő? Hát kérem szépen, nincs összefüggés! A terhesség miatt vagyok vizes, a vízvisszatartásnak semmi köze (!) a vesékhez, próbáljak meg nem sétálni feleslegesen és polcoljam fel a lábaimat. Értem. Amúgy sem tudnék hova sétálni, mert ha így folytatom a folyadék"pótlást", holnap már nem tudok cipőt húzni, mivel ma fél nap alatt kinőttem a gumipapucsom. Azt mondta, amúgy sem látja a lábamon, hogy vizesednék. Mutattam neki a kezemet, hogy akkor nézze meg azon, bár azt a két krumpli amit alul lát sem pont így mutatott tegnap. Azt mondta, a kezemmel nincs teendő, azon a felpolcolás sem segít. Na itt vesztettem el végleg a fonalat, nem mintha bármimet fel akarnám polcolni, de ha mégis, hát mi a rossebb különbség lenne a 4 végtagom között? 

A beszélgetést azzal zártuk rövidre, hogy a kismama ne aggódjon, mert 

1) más jobban vizesedik, nézzen csak körül az osztályon

2) a vesémnek kutya baja, ahogy az előbb is mondta

3) a vizesedésen csak a szülés fog segíteni, addig továbbra is igyam a napi 5 liter folyadékot, ahogy az orvos ajánlotta.

A szülés augusztus 26-ra van most tervezve ugye. Addig 23 napom van. Ha továbbra is tartom a ma felvett ütemet, ekkorra 155 kg leszek. Ezt majd legalább dokumentáltatom és akkor mehet az ingyen TB-műtét a hasi sérvre. Addig meg remélem lesz akkora szerencsében részem, hogy találkozom itt még egy-két írástudóval, bár hétvégén hivatalos nagyvizit nincs. Csak a reggeli, meg az esti. Ha ráérnek. 

A diagnoszták gyöngye

vagyok, lássuk be. Vesemedence-gyulladás. Ezt már anno is én diagnosztizáltam egyébként magamon, miután két ügyeletes háziorvos mondta a három napja 41 fokos lázamra és a hátfájásomra, hogy torokgyulladás. Akkor meguntam a kérdést és felmentem régi barátunk segítségét kérni, akkor az "egyoldalú deréktáji fájdalom - nagyon magas láz" kifejezésekre az első találat a bubópestis volt. Rosszabb, mint a Wilson-kór:) Az összes többi viszont vesegyulladást jelzett, úgyhogy Apucival önkényesen besétáltunk a János kórházba, mondtuk, hogy vesegyulladásom van, vegyenek vizeletmintát. Levették, majd jöttek másnap, hogy fejlett stádiumú vesegyulladás, miért nem jöttünk korábban. Hogy mik vannak.

Úgyhogy a tünetek ismerősek, meg a kezelés is hálisten, a szülésznő szerint minimum 4 litert, a dokim szerint 5 litert, a vizitelő doki szerint meg 6 litert kell igyak egy nap, úgyhogy jól állunk. Lehet korán posztoltam az elefántlábakon című bejegyzést, ha valamitől hát a 30 fokos kórteremben egész nap fekve, napi 6 kg vizet fogyasztva, igazán csinos vízhólyaggá fogok változni.

De lényeg, hogy a baba egyelőre rendben van, szóval ha láztalan vagyok hétfőig és a hétfő reggeli ultrahangon is minden okay, akkor mehetünk haza a kislánnyal. Egyébként Jo jól viselkedik, nem rugdos annyit, mint régen, de nyilván neki sem százas, hogy vagy gyógyszert kap vagy lázcsillapítót vagy épp lázas a tokja, de az összes vizsgálat szerint teljesen rendben van amúgy, szóval aggodalomra semmi ok, egyelőre marad az augusztus 26-os céldátum, aztán meglátjuk.

Nem ez volt a terv!!!

Reggelre belázasodtam. Grrr. Érettségem mutatja az a meglepő tény, hogy ahelyett, hogy ezt ügyesen elhallgattam volna, szóltam Krisztiánnak is, ráadásul nyilván ez alkalommal a baba is úgy döntött, hogy inkább alszik, ahelyett hogy velem kelne a reggeli kávéra, sőt utánra kajára-cukrosra sem mozdult, hát azonnal irány a doki.

Persze a kisliba a kocsiban már megmozdult, úgyhogy ezzel az ijedtség el is múlt hálisten, sőt az ultrahang szerint őnagysága majd 3 kg, rendben van a szívhangja és a méhszájam is zárt. A doki egyébként azt mondta, hogy ha nincs utána szülés, akkor nincs jelentősége a jóslófájások gyakoriságának, úgyhogy bárkinek majd lesz, ne higgye el, hogy óránként négyszer lehet csak ilyesmije. Ez a jó hír. A rossz az, hogy a normálisnál kevesebb a magzatvíz, úgyhogy jöhettünk tovább a kórházba, hogy CTG-vel is megnézzék a bébit, meg hogy lefussuk a szokásos vér- és vizeletvizsgálatokat. A doki szokás szerint egy tündér volt egyébként, már reggel a telefonban is olyan volt a hangja, hogy talán még Anyucit is képes lenne megnyugtatni, ha mondjuk elveszne a macskája 12 órára :)

Annyit viszont azért megemlített, hogy mivel nem tudjuk mi okozza a lázat, ráadásul kicsit kevés a magzatvíz is, a baba meg amúgy készen van, lehet hogy az lesz a döntés, hogy jobb lenne Johannának itt kinn, mint ott benn a kényelmes kis pocakomban. Igazán személyeskedő megjegyzés, nem tudom járt-e már kórházban. Mindenesetre felteszem zárt méhszájjal lélegezhetek egy darabig, mire kibújik a hölgy, szóval a hír nem túl jó lássuk be. Bár legalább nem veszteném el a reményt, hogy amúgy nekem van igazam, csak a körülmények nem voltak túl kedvezőek a módszer teszteléséhez, majd a következőnél.

Szóval itt vagyok a klinikán, elkezdtek antibiotikumozni, hogy kipurcantsák a fertőzést és várom a leletek eredményeit, az biztos, hogy valami gyulladás, csak nem tudjuk milyen. A fejemet tenném rá, hogy a vesém hülyéskedik egyébként, egyrészt volt már vesegyulladásom ezelőtt pár évvel, másrészt úgy fájt a derekam két napja, hogy csak állni tudtam, így legalább Jo összes ruhája bevasalva várja őt a szekrényben:) Akkor a derékfájást nyilván a terhességnek tulajdonítottam, de simán lehet, hogy gyanúm alaptalan volt és szegény kislány ez esetben ártatlan. Egy éjszakát biztos itt tartanak, aztán majd meglátják.

Matyek mindig azt mondta, hogy én a meggyet is magozva szedem le a fáról, hát lehet benne valami. Még át sem vettem az ágyamat, már szóltak, hogy az ügyeletes orvos kérésére áthelyeztetnek egy egyágyas szobába, mert hátha fertőző vagyok. Király. Nyilván ez az idilli állapot a saját fürdővel/WC-vel és a cirka 15nm-es szobával egész addig tart, amíg meg nem jönnek a leletek, de akkor is. Abban legalább biztos vagyok, hogy ha Jo megszületik és van szabad szoba, én bizony erre nem fogom sajnálni a 10.000 HUF-ot éjszakánként. Korzikán aludtunk lepukkantabban 50EUR-ért is, és ott kefírt, light vajat és 2 zsemlét sem adtak vacsira, szóval biztos vagyok benne, hogy a költségvetési bizottságnak sem lesz ellenvetése.