37 hetesen

rozzant Dumbo-vá változtam. Bár pont a füleim nem nőttek. 59 kilósan mentem be a kórházba és négy nap múlva 65 kilósan jöttem ki. A remek koszt. Reggel 62 kg körül vagyok, estére 65. És nyilván a reggelinek is a nagy része víz, hacsak nem feltételezzük, hogy egy hét alatt meghízott az arcom például. Ez borzalmas dolog ám, a hiúságot leszámítva a következők miatt is.

A vesegyulladás egyik fő tünete, az iszonyatos kimerültség és a láz mellett az étvágytalanság. Ezt úgy kell elképzelni, hogy amikor anno szenvedtem ugyanebben, akkor az első négy-öt nap nem ettem semmit. Egyáltalán semmit, pedig próbáltak mindent hozni nekem. Sőt a szemben fekvő öreg néni elit galériatulajdonos fiacskája mindennap hozott a néninek ebédet a Gundelből, amit este ellenőrzött, hogy a néni megevett-e. Ketten együtt sem bírtuk megenni a felét még a hét második felében sem, pedig sok nem volt a kaja, sőőőőt csak nagyon jó és szegény néninek nagyon próbáltam segíteni, hogy le ne csesszék estére. Szóval az étvágytalanság nem vicc. Márpedig ha terhes vagy, enned kell. Úgyhogy mindennap egyszer megpróbálok benyomni egy teljes tányér melegételt és legalább még kétszer eszem valamit. Hol van már a beiktatott hatodik étkezés. Csak baromi nehéz ám megállapítani, hogy ez tényleg elég-e a pöttömnek, ha a mérlegen nem tudom csekkolni nem-e fogyok.

Mindehhez tedd hozzá, hogy a vesegyulladás kezelésének része a diéta. 3 nap koplalás, ami nem-terhesen megy magától, aztán sómentes diéta, 3-4 hét antibiotikum emellé, majd visszatérés a sóhasználatra fokozatosan. Úgyhogy nem, nem rágcsálhatsz el egy EGÉSZ kekszet:) ha nagyon megéheztél volna:), mert tele van sóval. Mint minden más is egyébként. Ugye megmondtam, hogy sótlan héjában főtt krumplit kellett volna egyek végig a terhesség alatt? Nahát most ehetek. Bár igazából mindegy mit eszem, mert nem kívánok semmit, ugyanolyan szuperül hangzik egy nagy tál sótlan rizs, mint egy tatárbifsztek.

A lényeg viszont, hogy láztalan vagyok most már fixen, iszom az öt-hat litert, felpolcolt lábbal nézem az olimpiát, almát rágcsálok, mert nincs benne só de van némi tápértéke, valamint ez az egyik házipraktika a vizesedésen való segítésre és imádkozom, hogy Jo bennmaradjon, amíg a vesém helyre nem jön. Mert az energiaszintem arra az örök kedvenc tinikorunkbeli számítógépes játékra (The Sims1) emlékeztet, ahol Sári miután minden létező szintet elért, a kedvenc kis karakterét befalazta a saját házának a kertjébe, hogy megnézze mi történik vele. Hát táplálék hiányában kipurcant szegény, szellemé változott és kísértett a házban utána. Húúúúúúúúh!!!!!!


ui: kb 3 hét múlva így fogunk kinézni Johannával, még a hálóing is kb. stimmel:)