kívánósság vagy mánia? - mindkettő!

Tegnap egész délután egy körtés banánturmix járt az eszemben. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak a banánturmixra, alig vártam hogy hazaérjek és nekiállhassak.
Mielőtt elindultam haza, kifundáltam, hogy mit fogok főzni este (valami édeskrumplis csoda mandarinos-zöldalmás salsával).
Mire a tescoba értem már csak húslevest akartam enni, de még a fejemben volt a banánturmix is.
Mire hazaértem és odaraktam a húslevest, nem akartam turmixot.
Mire megettük az egyébként iszonyatosan finom húslevest, megint a turmix járt az eszemben, de vacsora után már nem fért volna belém, ezért mondtam Krisztiánnak, hogy majd reggelire.
Reggel hatkor felébredtem magamtól (mindig felébredek, hiszen WCre kell menjek reggel hatkor meg háromkor:) ), majd majdnem hétig próbáltam visszaaludni, de nem sikerült, mert nem tudtam felidézni mi kell abba a fehércsokis-erdeigyümölcsös krémbe, aminek a receptjét pár nappal korábban olvastam. Megkerestem a Blackberryn a receptet, de visszaaludni már nem tudtam, csak ezen járt az agyam, hogy milyen finom lehet. Felkeltem, elkészültem, turmix abszolút nem érdekelt csak a pohárkrém.

Beértem dolgozni, leültem a monitor elé és ideképzelem az isteni fahéjas-körtés banánturmixot. Alig várom, hogy hazaérjek és ihassak egyet.

9 hetesen

dagi vagyok. Anyuci szerint nagyon csinos persze, amihez nem férhet kétség, de jobban legyezné a hiúságom, ha kiírhatnám a homlokomra, hogy "nem vagyok dagadt, csak nem vagyok egyedül!!".

51.3 kg voltam ma reggel, tehát kg-ban hízás még nincs (lásd korábban, ez a hétfő reggeli súlyom már pár éve, jobb időszakomban péntek estére ez lement 49 kg környékére), változatlan tartom a hét eleji súlyom, lehet a szervezetem ettől fáradt folyton, hogy mindig azt hiszi: ma is hétfő van :)
a 84-62-84-es méreteim fentről lefele 89-69-84-re változtak, azaz a derekam bizonyíthatóan felszívódott, remélem még viszontlátom egyszer.

ezenkívül vajmi kevés dolog változott az elmúlt 5 hétben, az öregedést leszámítva, talán csak annyi, hogy karácsony után két hétig minden nap elolvastam hatszáz cikket a terhességről, majd miután minden létező információnak megtaláltam az ellenkezőjét is, ezt a tevékenységet leredukáltam a Bogitól kölcsönzött terhességgel kapcsolatos könyv esti olvasgatására.

Ez a legszigorúbb könyv egyébként a témában, például a terhesseg.com szerint egy hozzám hasonlóan "alacsony testsúlyú"-nak minősülő hölgy 17-20 kg-t simán hízhat a terhessége alatt, addig Bogi könyve szerint maximum 12.5 kg-t engedhetnék meg magamnak. Mindezt mindkettő a napi 300 kcal plussz bevitelével szeretné elérni, lusta voltam kiszámolni melyiknek van igaza, majd meglátjuk, egyelőre próbálom magam tartani ahhoz, hogy egy grammal nem eszem többet a szokványosnál, csak próbálok tejet meg sajtot vagy bármi tejterméket is tolni, ami amúgy nem volt az erősségem.

A terhességgel kapcsolatos cikkeket pedig a hasznaltauto.hu szenvedélyes tanulmányozására cseréltem, félve attól, hogy pár hónap elteltével könnyes búcsút véve a tökéletes Mr. Twelvetrees-től egy BKV bérlettel találom szemben magam, aminél NYILVÁN van szörnyűbb dolog is a világon, csak sajnos nem bírom elképzelni:) úgyhogy üres óráim jelentős hányadát az itthon lakozó egyszemélyes költségvetési bizottsággal való vitával folytatom, Jonathán remélem nem hall mindent, nehogy azt gondolja szegényke, hogy apukája sajnál anyukájától egy szép kis autót... :)))) Bár tegnap az expressz.hu-n már munkagép kategóriában is körülnéztünk, ha tényleg fiú lesz, egy jó kis markoló bejönne neki az tuti.

lehet, hogy simán öregszem?

Hétvége óta fáj a forgóm a jobb csípőmben. Először azt hittem az egy óra lépcsőzés áldásos következménye, aztán Andi kolleganőm felvilágosított róla, hogy ez így normális, a belül lakó kisemberkék tolják balra-jobbra a csontjaimat, hogy majd ki tudjon jönni egy gyerek. 84 cm volt eddig a csípőbőségem (legalábbis két hónapja, azóta nem mértem még), logikusnak tűnik a gondolat, hogy ezen van még mit tolni kifele.
Tegnap megint voltam edddzzeni (Sári, a franc vinne el, ne linket küldjél mert úgyse nyitom meg a szótárt, hanem mondd el hogy kell leírni ezt a szót!!!!:) ), most csak gyalogoltam és az sem esett túl jól, azóta nem fáj, csak néha és akkor is a bal.

Közben bedurrant az egyik fogam, nem fáj, de nincs is jól, meg valami nő a számon is, ami másnak fel sem tűnik, Krisztián szerint az is csoda, hogy még életben vagyok.

Azonban a sántikálás hatására eszembe jutott, hogy a terhesség szokványos tünetei közül én egyelőre csak és kizárólag az öregkor tipikus tüneteit produkálom megjelenési sorrendben:

1. menstruáció elmaradása
2. elhülyülés
3. fokozott alvásigény
4. kocsmákban tartózkodás iránti vágy kárára való kanapén fekvési hajlam drasztikus növekedése
5. zsírpárnák indokolatlan mértékű elhatalmasodása
6. sütemény vagy kenyérsütés iránt érzett ellenállhatatlan kényszer
7. itt-ott random fájó altesti végtagok
8. romló fogak

ezek alapján avatatlan szemlélő azt hihetné, hogy egy ezidáig relatív jó karban tartott 70 éves hölgy blogját olvasgatja, de miből tudjuk, hogy ez valójában egy rendes terhesség, nem csak a szervezetem ébrett rá idő előtt, hogy elvesztegetett már majd 30 évet az életéből öregedési tünetek nélkül?

kívánósság vagy mánia?

Több bejegyzésen keresztül állítottam, hogy nem vagyok kívánós. Na most ez így lehet, hogy igaz, nem jön rám az uborka-vadászat vagy az azonnali sajtburger-ehetnék, semmi hasonló eszement ötletem nincsen. Viszont lassan második hete megállás nélkül sütni akarok. Kenyeret. Vagy bármit, de leginkább kenyeret:) Ezzel csak két probléma van:

1. a kenyér hízlal, ezért évek óta próbálom leszorítani a fogyasztását, gyakorlatilag csak hétvégén eszem.

2. soha életemben nem dolgoztam kelt tésztával.

ezt a 2. pontot nem hittem volna, hogy valaha akár félnyilvánosan is bevallom, de ez az igazság, 16 éve sütök töretlen lelkesedéssel úgy, hogy soha életemben egyetlen élesztőt sem vettem kezembe, sőt valahogy félek is tőle. Atomfura, ráadásul öröklődik, Anyuci is fázni szokott mindentől ami élesztős, úgyhogy ha Jonathán lány lesz vagy fiú de szakács:) akkor jó eséllyel szintén ezzel lesz megverve. Ezzel együtt a mánia olyan mértékű, hogy múltkor a tescoban automatikusan bedobtam a kosárba 6 zacskó szárított élesztőt (azért hatot, mert semmiből nem veszek egyet vagy kettőt, elég fura szokás.). 

A mániámnak egész máig tudtam ellenállni, ma azonban túl korán távoztak az asztalosok, úgyhogy már kel a tészta, kiváncsi vagyok mi lesz belőle, kenyér helyett egyelőre rozmaringos-fokhagymás grissini-t sütök (az a duci hosszú rúd, amit az olasz éttermekben kell rágcsálni amíg a szakácsok kávéznak vacsorafőzés helyett), azért mert ebből lehet keveset sütni és akkor keveset is eszünk, meg azért, mert ennek csak egy órát kell kelnie.

és nem, minden kárörvendő mosoly ellenére SEM fogok átalakulni főzőbloggá, nem lesz kép meg recept sem meg semmi, csak a tény, hogy a szénhidrát-éhség azért előjött, nem is elhanyagolható mértékben. 

8 hetesen

tünetek változatlanok kérem szépen, szerintem Matyek elátkozta az egész terhességem, hogy uncsi legyen mint az övé az első kommentje szerint, pedig nem lesz az akkor sem!! :) szóval hányinger, kívánósság, rossz közérzet, blabla teljesen hiányzik, álmosság is enyhült, tizenegyig, éjfélig is ébren bírok maradni néha:) azért messze a régitől, de az is hozzátartozik a képhez, hogy gyakran így sincs meg a 8 óra, úgyhogy valójában még többet kellene pihenni, csak az nem mindig fér bele:(

nem jelentkeztem be következő vizsgálatra, mert egész biztosan rendesen fejlődik Jonathán, szólna ha nem. viszont abból, hogy ez meg sem fordult a fejemben - mármint hogy elmenjek megint két hét után, ahelyett, hogy kivárnám a 12 hetet - szóval ebből azt a messzemenő következtetést vontam le, hogy van rá sanszom, hogy normális maradok!!!!! még nem biztos persze, de egyelőre hiányzik a túlaggódás effektusa, ami jó előjelnek tekintendő szerintem. meglátjuk. krisztián azért naponta megkérdezi, hogy bejelentkeztem-e már 4 hétre előre, hogy biztos legyen hely, na ebből meg ne vonjunk le túl sok konzekvenciát.

voltam edzésen végre tegnap (szerintem már sosem tudom meg, ezt a szót hogy írják igeként) mert időközben meggyógyultam, és nagyon jól bírtam, orsika is megerősítheti. lépcsőztünk 1 teljes órát, elégetve ezzel 700 kcal-t ami ránk fér lássuk be, majd erősítettünk további 1-et, persze light-osan sokat pihenve és időközben megérkezett krisztián is, aki minden gyakorlatnál rászólt orsira, hogy szerinte ez a hasamat is terheli, mindegy, hogy egy hanyattfekve végzett bicepszgyakorlatról volt-e szó vagy sima guggolásról. a pulzusom mindenesetre 110 fölé sem ment a két óra alatt, nemhogy 140 környékére és egyelőre izomlázam sincs, szóval szerintem Jonathán továbbra is szeret eddddzzzzeni (hogy írják???).

kommentár nélkül....:)))))))))))))))))

Rájöttem mit eszik.

Vegyünk egy átlagos munkanapot, a következőket ettem tegnap:

1 kávé még otthon, általában 1 frissen facsart narancslé, de ez most elmaradt
1 sós kifli, 1 natúr joghurt a cégnél
2 alma délelőtt
1 negyedadag iszonyatos fura lében úszó hús szétfőtt rizzsel és céklával
2 alma, 1/2 banán délután
1 nagy marék sós keksz és 1 túrórudi mikor hazaértem
1 fél túróval töltött sajtos sült kaliforniai paprika, 1 sült paradicsommal, 1 szelet sült barnakenyérrel.

ez summa egy teljesen normális kalóriaértékű napi táplálék, a gond, hogy ezeket az eddigi csekély tapasztalataim szerint a következőképp osztjuk el:

Jonathán:
megissza reggel a narancslevet, ha van,
megeszi a natúr joghurtot, ha beér a céghez,
megeszi az almákat délelőtt
az ebédből nem eszik semmit, mert tele van az almákkal
megeszi az almákat és a fél banánt délután
megeszi este a túróval töltött fél paprikát és a paradicsomot

és mi marad nekem:

1 kávé
1 sóskifli reggel
kevés zsíros hús, szétfőtt rizzsel és céklával
1 nagy marék sós keksz
1 túrórudi
1 kenyér

na ezek után abszolút nem meglepő, hogy zsírpárnáim nőnek... de legalább Jonathán egészségesen étkezik...:))))