13 hetesen

visszaolvastam a 12 hetes blogot es öööö szóval nem tudom. Voltunk időközben síelni, ami nyilván elképesztően fárasztó fizikai tevékenység LENNE, ha az embernek engedélyezett lenne lécre/deszkára állni. Csakhogy én nem tehetem, szóval napközben olvastam, sétáltam (max fél-egy órát, lassú tempóban), nézegettem a síelőket, babát dajkáltam, ettem, kakaót ittam mit sahne bitte a hüttében. Na most hogy ettől indokolt-e olyan mértékig elfáradni, hogy volt, hogy már fél 8-kor aludtam, ezt azért kétlem. Úgyhogy a fáradtság elmúlását elkiabálásnak minősítem.

Amúgy semmi izgalom, a védőnőhöz azóta sem jutottam el (nyilván ki fog nyírni, ha megtudja milyen felelőtlen vagyok, hogy már tizenhárom hete kiskönyv nélkül mászkálok az utcán), viszont voltam ma Down-szűrésen, ahol nagyon kedvesek voltak, fél órán át nézegettük a babát - ATOMCSINOS gyerek, most mondom.

Az ultrahangos vérprofi volt és minden részletre kiterjedő papíroscsomaggal látott el, amiben még az is benne van, hogy magzatok száma: 1.

Ezen kívül azt is tudjuk hogy Jo (nathán/hanna) ülőmagassága 72mm, ha a lábai hosszát tőlem örökli, akkor a teljes hossza így 73 mm körül lehet. Az orrcsont látható, a gyomra jól tele van (szalámis szendvicset fogyasztott, mert nem volt ideje nyugodtan ebédelni, ahogy egy rendes kisbabának illik), négy végtagja ábrázolódik, magzati anomália pedig nem látható.

Ezután vettek tőlem egy kis vért, de nyilván az előző tizenhárom hétben folytatott másfél naponkénti vérvétel eredményeként ennek igen látható nyoma maradt, paradicsomnyi óriási fájó lila göb maradt a karomon, ami Krisztián szerint három-négy hónapig ilyen lesz. Mindegy, ha amputálni kell, az sem baj, van még egy, abból még vehetnek vért, meg abban viszem a pénztárcát is, úgyhogy minden orvos kedves lesz úgyis.

Az ultrahang, DVDvel, kis mappával, kuponfüzettel a következő jobbnál jobb akciókhoz meg a lila kar összesen 25k HUF-ba fájt, ami jó hír, mert így a maradék pénzemből vehettem egy kismamanadrágot és egy kismamaszoknyát (olyat mint Noninak vettünk tavaly és már akkor is nagyon tetszett:))))) ), plussz az edzést is ellóghattam, tekintve hogy még a gépelés is fáj.

Mindezek után beugrottam Matyihoz, aki megállapította, hogy tényleg ÓRIÁSI és nagyon cuki pocakom van, ez utóbbi sokak szerint igaz, tegnap is megkaptam, hogy "te milyen fura vagy így, ducin", gondolom a szemtelen kolleganő is cukit akart mondani, csak megbotlott a nyelve :))).

12 hetesen

meguntam az alvást. Legkésőbb reggel 6h-kor felébredek, 7h-ig meg elmatatok, olvasok, böködöm az iphone-t, de visszaaludni már nem bírok. Este tízkor nemhogy álmos nem vagyok, de kezd visszatérni a régi énem, éjfél előtt az elalvás sem megy. Azért megpróbálom, mert Johanna gondolom szeretne pihenni, de nem nagyon sikerül. Tegnap tizenegy körül feküdtem, éjfél körül elaludtam, reggel 6h-kor már azzal a bizonyos fejfájással ébredtem, amit anno tapasztaltam, ha tíz óránál többet aludtam. A kávétól és egy liter víztől ez el szokott múlni, úgyhogy nem valami vészes dolognak kell elképzelni, de maga a tény, hogy hat óra alvás már túlalvásnak reagálódik, elég fura, tekintve hogy egy héttel ezelőtt a vacsora végére már csukódtak le a szemeim.

Amúgy a mellfeszülés megszűnt illetve lejjebb költözött, ha kenyeret eszem akkorára puffadok mint egy felszállásra készülő hőlégballon. A +2 kg megmaradt, 52kg vagyok a fél kilós pizsamát levonva:), 91-69-87-re dagadtam tovább, tehát a kisemberek további 3 centit nyomtak szét a csípőmön, ezt érzem is néha egyébként, a forgók továbbra is fájdogálnak alkalmanként.

A kívánósság néha szintén előjön, két napja például semmi más nem jár az eszemben, mint egy korsó csapolt Guinness. Leszámítva, hogy egyáltalán nem iszom és ihatok alkoholt, ez azért különösen kellemes, mert ilyet utoljára egy írországi tréningen ittam tavaly és egészen elképesztően más íze van, mint egy dobozosnak, vagy egy itthon bárhol kaphatónak, tehát még ha akarnám sem tudnám beszerezni. És nem, ez nem sznobizmus, utáltam a Guinness-t korábban, ott sikerült megszeretni - tény azonban, hogy becsülettel dolgoztunk a kérdésen egy álló héten át. 

Ja, és mielőtt Anyuka vérszemet kap, hogy heteken át egy pizsamában állok a mérlegre, szeretném jelezni, hogy a pizsamát ki szoktam mosni, rendesen, magas hőfokon, nem csak úgy öblögetve :)

Jonathán Johanna?:)

Megjártuk az ultrahangot, a baba nagyon jól látszott, integetett az ujjaival, látszottak a szemei, az óriási agya, és mivel hanyatt feküdt és a lábait is széttárta, ezért ha Jonathán lenne, akár látszhatott volna valami egyéb is, de nem látszott:) úgyhogy Krisztián szerint 100%-ra, a doki szerint meg 70-80%-ra vehető, hogy Jonathán kislány.

Ami nem gond, mert így legalább van már neve, Johanna, bár az uram nagyon szomorú, hogy így nem fog szerelni. Remélem mondjuk mire a szereléshez alkalmatos testmagasságot eléri - tehát eléri a létra legalsó lépcsőfokát, hogy fel bírjon mászni - már nem lesz olyan mennyiségű szerelnivaló a házban, mint most...

Más izgalmas a dokinál nem történt, a múltkori TSH-n kívül még egy dolog őt is izgatja azért, nem-e vagyok szifiliszes. Reméltem, hogy ezt a Wilson-kórom kizárja, de nem:)

szóval holnap mehetek a budafoki kórházba, hogy szerezzek beutalót vérvételre, aztán irány megnézni hány, a magyar lakosság körében 0.0001%-ban előforduló nemi betegséget fogok továbbadni a babának, meg persze hogy rendben van-e a pajzsmirigyem.

Ha az megvan, mehetek az integrált Down-szűrésre, ami azért különösen fontos, mert az ultrahangon megmérték a nyakredőt és a veszélyeztetett tartomány környékére sem esik, de mit árthat még egy ultrahang és még egy vérvétel.

Közben beszereztem egy másik papírt, a holnapi beutaló mellé majd kapok egy címet, azzal megkeresem a védőnőt.

Ő majd megmér gondolom, meg elmondja, hogy mit csináljak másképp, mint a doki javasolja (gondolom mindent, tekintve, hogy a doki szerint mindent csináljak ahogy eddig hiszen makk egészséges vagyok).

Ha megvan a védőnő, megyek a háziorvoshoz, hogy szóljak neki kisbabát várok, nehogy megsértődjön majd, hogy neki kell kiírnia táppénzre.

Ha megvan a háziorvos, visszamegyek a fehérvári úti rendelőbe, közben hátha megjött a rubeola-eredményem. A rubeola ellen 1975 óta oltanak kötelezően, tehát valószínűleg rubeolás vagyok, úgyhogy ezért mindenképp visszamegyek.

Ha ezek is megvannak, meglesz a Down eredménye, illetve visszamehetek a budafoki laboreredményekért, kiderül majd, leállt-e a pajzsmirigyem, ahogy az sejthető az eddigi döbbenetes tünetegyütteseimből.

És ha az is megvan, már mehetek is vissza a dokihoz a következő terhesgondozásra, ahol majd megkapom a következő négy hét programját.

Tulajdonképp ez az egész terhesség olyan, mint egy iskolai akadályverseny, az egyetlen különbség, hogy ahol megkapod a pecséteket meg a következő feladatot, nem te kapsz csokit meg lufit meg mindenfajta fincsi dolgot, hanem te adsz helyszíntől függően tíz-tizenkét ezer forintot vagy egy kis vért, hogy indulhass a következő pályán.

Volt ma véradás a cégnél, gondoltam akár adhatnék nekik is, úgyis leadok pár decit hetente, miért pont a rászorulók ne kapjanak belőle?

mekkora lehet Jonathán?

Holnap megyünk ultrahangra. Atomkiváncsi vagyok, mekkora lesz a baba, meg hogy minden rendben van-e odabenn, néha örülnék ha lenne egy kis hányingerem, legalább tudnám, hogy minden okay.

Ahhoz viszont, hogy esélyem legyen képben maradni az ultrahang után is, gondoltam végzek egy kis előtanulmányt. Ha jól felkészülök, hogy mekkora ilyenkor a 'normális méretű' baba, meg hogy miket fog megnézni, talán esélyem marad, hogy megértsek bármit a vizsgálatból. A dokiról tudni kell, hogy nagyon szimpatikus, de iszonyatosan hadar, ráadásul most jön Krisztián is, akinél a világegyetemen nem beszél gyorsabban senki, ezért előre várom a félmeztelenül (ráadásul rossz irányba) végighallgatott pergő latin párbeszédet, amit ezek folytatni fognak. Utána majd nyilván meg fogok kérdezni mindent az uramtól, de sose értek semmit abból amit mond, mindig úgy kezdi a magyarázatait, hogy körbeforgatja a szemeit kétszer, majd közli, hogy "annyi eszed van, mint két marék lepkének", utána pedig folytatja latinul. Na hogy ezt megelőzzem, gondoltam felkutatom mit is nézünk meg holnap.

Ami a legjobban izgat (és előre vetítem, hogy itt abba is hagytam a kutakodást, mert nyilvánvalóan ÉRTELMETLEN), hogy mekkora lehet a bébi. Minden héten figyelem a növekedést a különböző honlapok iránymutatása szerint három hete már akkora volt mint egy zöldcitrom, majd a héten akkorára nőtt, mint egy szilva! Lehet, hogy nem vagyok túl jó biológiából, de látott már valaki nagyobb szilvát, mint egy zöldcitrom?

Megnéztem vagy tíz honlapot és választottam közülök négyet, a választás egyetlen kritériuma az volt, hogy ne szó szerint idézzen egy másik nyitott honlapot. A következőkre jutottam:

12. hét	hossz (cm)	súly (g)	babadagadtsági mutató (g/cm)
bertengo.com	4.8	7	1.5
kismamablog.hu	6.5	18	2.8
csaladivilag.hu	8	15	1.9
gyerekabc.hu	9	14	1.6

Ezek szerint a gyerekem valahol 4.8 és 9 cm körül lehet, súlya pedig 7 és 18 gramm között leledzik. Az egy centiméterre levetített gramm szerint számolt imént gyártott babadagadtsági mutató szerint a legdagadtabb babák a kismamablog.hu szerint születnek, míg a legvéznábbak a bertengo.com kismamáinak pocakjában laknak. Krisztián szerint nonszensz, hogy magyar honlapokat olvasok, ezért megnéztem pár idegennyelvűt is, hátha más országokban sztenderdebbek a babák. Hát nem nyert, a harmadik 'about the size of a lime' mondat után feladtam, ezeknek a szinkronfordításait olvassuk mi is itthon.

Na most ha ilyen szinten ötletük nincs arról, hogy mekkora egy ilyen idős baba, akkor

a) miért tippelgetnek?
b) miért nem egyeztetnek egymással és a Nagy Lefizetendő Szülészek és Hasonló Megbízható Orvosok Társasága miért nem állapodik meg egyetlen számban és írják mindenhova azt?
c) miért nem írják azt, hogy a 12. hetes magzat 4.8 - 9cm hosszú és 7-18g?

A hasam méreteiből ítélve egyébként gyanítom, hogy a kismamablog elhízott 18g-os babája lesz a nyerő, majd meglátjuk.

11 hetesen

még az a kevés tünetem is megszűnt, ami eddig volt.

Nem érdekel jobban a banánturmix, mint bármi más, nem érzek fura szagokat, nem fáj semmim, stb.

Krisztián utasítására elmentem laborra, mivel ő írta a beutalót, így a 2 db A4-es oldalon levő 10-es betűtípussal írt, két hasábos papíros összes rublikájába tett egy X-et, remélve, hogy a kétszáz mutatóból csak lesz vagy tíz ami rossz és zavarhat a következő dokikhoz.

Nem járt szerencsével szegénykém, összesen csak 1 mutatóm volt, ami a határérték alatt van, az pedig a húgysav. Nem tudom mi az nyilván, az első gondolat ("pfúúúj") után, amit szegény a csúnya nevének köszönhet, azért rágoogle-ztam a kérdésre.

Első találat: Wilson-kór. A pár héttel korábbi dr. House hétvégének köszönhetően kb. képben voltam mi is ez, veleszületett rendellenesség, lerakódik bennem egy rakat réz, ami szépen sorban kinyírja a májamat, a vesémet meg az agyamat. A betegség gyakorisága 10 az 1 millióból valami ilyesmi rémlett, tehát valószínűsíthetően ez lehet a hibás :).

Tovább böngésztem a találatok között, a következő a krónikus alultápláltság, ami gyanúba keveredhet. Tekintve, hogy kínosan figyelek rá, hogy a napi 1 kg gyümölcs mellé minden létező tápanyag bejusson a szervezetembe és nem voltam éhes már majd három hónapja, ezt is elvetettem.

Közben megjött az uram, aki folyamatosan lefele görbülő szájjal tanulmányozta az eredményeket, megállapította, hogy egészséges vagyok, mint a makk, ez a bizonyos egyetlen mutató magában nem jelez semmit, sajnos a többi vele kapcsolatos (vesefunkció mint kiderült) eredménye szintén tökéletes. További tíz perc olvasgatás után talált a kétszázból viszont egy (1) rublikát, aminek az eredménye nem volt rajta a lapon, így megerősítette, hogy el kell mennem még egyszer, hogy ezt az egy mutatót - talán TSH vagy valami hasonló, pajzsmirigy-működést jelző hormon - megvizsgálják.

Szerencsémre rendkívül engedékeny hangulatban találtam, így azt nem kell a héten elintézzem, elég a jövő héten ha az igazi dokim úgyis beutal egy csomó másik vizsgálatra. Addig meg csak megmaradok, még alultáplált Wilson-kóros létemre is.

52.3 kg - kezdődik!!!!!!!!!!!!!!

Ma reggelre 52.3 kg lettem, úgyhogy kijelenthetjük, hogy hivatalosan is elkezdtem hízni. Ráadásul zárójelesen megjegyzem, hogy a mérleg maga 52.8 kg-t mutatott, de szerencsére rajtam volt egy rettenetesen nehéz plüss pizsama, így önkényesen levontam 0.5-et. 

Anyuci javasolta, hogy tegyek fel fotókat, hogy minden olvasó lássa, hogy mekkora ökörségeket írok, de tessék elhinni, tényleg nagyon látszik! Tegnap az uram elvitt vacsorázni (budaörsi olvasóim figyelmébe: Aromi nevezetű olasz étterem, Budaörs központjában, nagyon jó!!!!), mire megettem a bruschettámat meg a lasagnét, akkora hasam lett, mintha legalábbis öthónapos terhes lennék, nagyon durván néztem ki! 

Az egyetlen ami vigasztal, hogy névnapi ajándékként megkaptam életem első kismama-ruhadarabját. Egy gyönyörű, szürke térdnadrág, dolgozós, félelegántos típus, 34-es méret és egyelőre még óriási nagy! Úgyhogy vigasztalódhatok, hogy Jonathán még sokat fog nőni, a szerencse, hogy már csak másfél hétig kell titkolni, amiben nagyon jó vagyok, szerintem lehet, hogy van még olyan takarítónő a cégnél aki nem tudja, utána már bátran hordhatok olyan cuccokat ami nem próbálja leplezni az iszonyatos méretű pocakomat.

Ja, és a gyönyörű Brendon márkájú nadrág kapcsán szeretném jelezni mindazoknak, akiket meggyanúsítottam azzal, hogy Brendon törzsvásárlói kártyát állítottak ki a nevemre, hogy megvan a bűnös. Egyértelműen a szellemi leépülésemet mutatja az a tény is, hogy minden élő embert gyanúba kevertem, csak azt nem, akivel egy fedél alatt élek és még a cseh királyi légitársaságnál is vezet pontgyűjtő kártyát. 

10 hetesen

döbbenetesen kisimult vagyok. Valószínűleg azért mert az elmúlt héten többet aludtam, mint egy átlag hónapban korábban. Visszajött az álmosság tudni illik, tehát ha nem vagyok ébren és nem a banánturmixon gondolkozom, akkor alszom. Krisztián rimánkodva szokott rám nézni vacsora után (olyan fél tíz magasságában általában), "ugye még nem megyünk aludni?". De sajnos megyünk, mert tizenegyig sem maradok ébren. Ennek eredményeképpen viszont olyan kipihent vagyok mint régen gimiben, ha betegnek tettettem magam és makk egészségesen egész nap videóklipeket néztem a tévében.

Amúgy banánturmix, főzőshow-k és recept olvasgatás, minden szabadidőmet ez tölti ki, hízni nem híztam semmit, 51 kg vagyok még mindig, a derekam sem vastagodott tovább, egyelőre várja mekkorára nő Jonathán - aki a mai hírlevelem szerint akkora mint egy zöldcitrom. Ehhez képest nem tudom minek kell neki egy félbevágott görögdinnyényi ház, de mindegy, lényeg hogy egyértelműen jól érzi magát odabenn.