13 hetesen

visszaolvastam a 12 hetes blogot es öööö szóval nem tudom. Voltunk időközben síelni, ami nyilván elképesztően fárasztó fizikai tevékenység LENNE, ha az embernek engedélyezett lenne lécre/deszkára állni. Csakhogy én nem tehetem, szóval napközben olvastam, sétáltam (max fél-egy órát, lassú tempóban), nézegettem a síelőket, babát dajkáltam, ettem, kakaót ittam mit sahne bitte a hüttében. Na most hogy ettől indokolt-e olyan mértékig elfáradni, hogy volt, hogy már fél 8-kor aludtam, ezt azért kétlem. Úgyhogy a fáradtság elmúlását elkiabálásnak minősítem.

Amúgy semmi izgalom, a védőnőhöz azóta sem jutottam el (nyilván ki fog nyírni, ha megtudja milyen felelőtlen vagyok, hogy már tizenhárom hete kiskönyv nélkül mászkálok az utcán), viszont voltam ma Down-szűrésen, ahol nagyon kedvesek voltak, fél órán át nézegettük a babát - ATOMCSINOS gyerek, most mondom.

Az ultrahangos vérprofi volt és minden részletre kiterjedő papíroscsomaggal látott el, amiben még az is benne van, hogy magzatok száma: 1.

Ezen kívül azt is tudjuk hogy Jo (nathán/hanna) ülőmagassága 72mm, ha a lábai hosszát tőlem örökli, akkor a teljes hossza így 73 mm körül lehet. Az orrcsont látható, a gyomra jól tele van (szalámis szendvicset fogyasztott, mert nem volt ideje nyugodtan ebédelni, ahogy egy rendes kisbabának illik), négy végtagja ábrázolódik, magzati anomália pedig nem látható.

Ezután vettek tőlem egy kis vért, de nyilván az előző tizenhárom hétben folytatott másfél naponkénti vérvétel eredményeként ennek igen látható nyoma maradt, paradicsomnyi óriási fájó lila göb maradt a karomon, ami Krisztián szerint három-négy hónapig ilyen lesz. Mindegy, ha amputálni kell, az sem baj, van még egy, abból még vehetnek vért, meg abban viszem a pénztárcát is, úgyhogy minden orvos kedves lesz úgyis.

Az ultrahang, DVDvel, kis mappával, kuponfüzettel a következő jobbnál jobb akciókhoz meg a lila kar összesen 25k HUF-ba fájt, ami jó hír, mert így a maradék pénzemből vehettem egy kismamanadrágot és egy kismamaszoknyát (olyat mint Noninak vettünk tavaly és már akkor is nagyon tetszett:))))) ), plussz az edzést is ellóghattam, tekintve hogy még a gépelés is fáj.

Mindezek után beugrottam Matyihoz, aki megállapította, hogy tényleg ÓRIÁSI és nagyon cuki pocakom van, ez utóbbi sokak szerint igaz, tegnap is megkaptam, hogy "te milyen fura vagy így, ducin", gondolom a szemtelen kolleganő is cukit akart mondani, csak megbotlott a nyelve :))).