Jonathán Johanna?:)

Megjártuk az ultrahangot, a baba nagyon jól látszott, integetett az ujjaival, látszottak a szemei, az óriási agya, és mivel hanyatt feküdt és a lábait is széttárta, ezért ha Jonathán lenne, akár látszhatott volna valami egyéb is, de nem látszott:) úgyhogy Krisztián szerint 100%-ra, a doki szerint meg 70-80%-ra vehető, hogy Jonathán kislány.

Ami nem gond, mert így legalább van már neve, Johanna, bár az uram nagyon szomorú, hogy így nem fog szerelni. Remélem mondjuk mire a szereléshez alkalmatos testmagasságot eléri - tehát eléri a létra legalsó lépcsőfokát, hogy fel bírjon mászni - már nem lesz olyan mennyiségű szerelnivaló a házban, mint most...

Más izgalmas a dokinál nem történt, a múltkori TSH-n kívül még egy dolog őt is izgatja azért, nem-e vagyok szifiliszes. Reméltem, hogy ezt a Wilson-kórom kizárja, de nem:)

szóval holnap mehetek a budafoki kórházba, hogy szerezzek beutalót vérvételre, aztán irány megnézni hány, a magyar lakosság körében 0.0001%-ban előforduló nemi betegséget fogok továbbadni a babának, meg persze hogy rendben van-e a pajzsmirigyem.

Ha az megvan, mehetek az integrált Down-szűrésre, ami azért különösen fontos, mert az ultrahangon megmérték a nyakredőt és a veszélyeztetett tartomány környékére sem esik, de mit árthat még egy ultrahang és még egy vérvétel.

Közben beszereztem egy másik papírt, a holnapi beutaló mellé majd kapok egy címet, azzal megkeresem a védőnőt.

Ő majd megmér gondolom, meg elmondja, hogy mit csináljak másképp, mint a doki javasolja (gondolom mindent, tekintve, hogy a doki szerint mindent csináljak ahogy eddig hiszen makk egészséges vagyok).

Ha megvan a védőnő, megyek a háziorvoshoz, hogy szóljak neki kisbabát várok, nehogy megsértődjön majd, hogy neki kell kiírnia táppénzre.

Ha megvan a háziorvos, visszamegyek a fehérvári úti rendelőbe, közben hátha megjött a rubeola-eredményem. A rubeola ellen 1975 óta oltanak kötelezően, tehát valószínűleg rubeolás vagyok, úgyhogy ezért mindenképp visszamegyek.

Ha ezek is megvannak, meglesz a Down eredménye, illetve visszamehetek a budafoki laboreredményekért, kiderül majd, leállt-e a pajzsmirigyem, ahogy az sejthető az eddigi döbbenetes tünetegyütteseimből.

És ha az is megvan, már mehetek is vissza a dokihoz a következő terhesgondozásra, ahol majd megkapom a következő négy hét programját.

Tulajdonképp ez az egész terhesség olyan, mint egy iskolai akadályverseny, az egyetlen különbség, hogy ahol megkapod a pecséteket meg a következő feladatot, nem te kapsz csokit meg lufit meg mindenfajta fincsi dolgot, hanem te adsz helyszíntől függően tíz-tizenkét ezer forintot vagy egy kis vért, hogy indulhass a következő pályán.

Volt ma véradás a cégnél, gondoltam akár adhatnék nekik is, úgyis leadok pár decit hetente, miért pont a rászorulók ne kapjanak belőle?