18 hetesen

elértem arra a szintre, hogy ha jelzem valakinek, hogy vérvételre megyek, már nem kérdezi meg, "miért, valami baj van?". Mert tudja mindenki, ez így normális. Úgyhogy a héten is voltam vérvételen, ha minden igaz, megnézik majd van-e hepatitis-em. Ha igen, visszamegyek az oltóközpontba és visszakérem a pénzem, mert ez ellen speciel oltva vagyok, valahova kötelező volt egy nyaralásnál. Akkor még kötelező volt a hastífusz is, úgyhogy gondolom erre is vért kell majd még adnom.

Egyébként rájöttem, hogy ebbe a sok orvosi cuccban azt rühellem a legjobban, hogy nem mondják meg mi van még hátra. Miért nem adnak minden terhes nőnek egy papírost, amire fel van írva:

A babád	feladat	kötelező?
6 hetes	UH	I
12 hetes	UH	I
12 hetes	védőnő	I
12 hetes	labor (vérkép, vizelet)	I
12 hetes	down-szűrés 1. vérvétel és UH	N
16 hetes	UH	I
16 hetes	down-szűrés 2. vérvétel	N
18-20 hetes	genetikai UH	N

18-20 hetes védőnő                                  I
etcetcetcetc

ha kapnál egy ilyet, akkor semmi más dolgod nem lenne, minthogy szépen végigmenjél a To-Do listádon és kész. De nem, ilyen nincs. Elmész a dokihoz, aki elmondja hova kell menned. De nem mondja el, mikor mész oda legközelebb, mert akkor be tudnál rögtön jelentkezni következő időpontra. Ha tudnál ilyet csinálni, akkor az asszisztens, amikor ott vagy és amúgy is felír mindent, beírhatná a következő időpontot. De nem, a logikus az, ha felhívod őket egy héttel később, amikor megtudod, hogy vissza kell menned a következő genetikai ultrahangra vagy bármire. Ezzel akkor lefoglalod az asszisztenst, akire amúgy is várnak ott húszan. Így el tudod érni, hogy a várakozási idő hosszabb legyen, és hogy hiába mész időpontra, a legkisebb sansszal tudsz be is jutni, hiszen az ott dolgozók épp telefonálnak. Az, hogy azt beszélik meg, amit amúgy elintézhettek volna szóban, ha időben szólnak hogy kell - na ez az infó nem megy át a kis agyukon. Zseniális egy társaság.

Ezzel érik el nyilvánvalóan azt is, hogy 200-as vérnyomással menjen haza a beteg és az orvos is. Hiszen a doki nem ad tájékoztatást, ergó a beteg hülyeségeket kérdez. A doki ideges lesz, hogy miért nem tudod magadtól, hogy az AFP leletet a nőgyógyászatra küldik, de a vércsoportért személyesen kell bemenj, ezért bunkó lesz szegénykém, amitől te felhúzod magad. És mindkettő joggal persze, hiszen a doki is utál hülyékkel beszélgetni egész nap és a hülyék is utálják, ha a lassan hatszámjegyű havi TB ellenére fél napjukat fizetős rendelőkben töltik. Sarkítok persze, a példákat nyilván nem személyes tapasztalatok hozták, sőt a szereplők is fiktívek.

Egyébként tényleg sarkítok valamennyit, hiszen az eddigi negyvenhárom vérvétel tapasztalata azt mutatja, hogy a budafoki SZTK (na ezt hogy mondják manapság?:) ) rendelőben mindenki kedves és aranyos. Persze az EKG-dra itt sem kiváncsi senki, de legalább nem bunkók. Sőt jól is érezheted magad, mert az átlagéletkor 85 év és a növekvő pocakod ellenére sem jutna eszedbe leülni, mert rajtad kívül még tizenöt haldokló áll sorba, hogy maradék vérét fiolákba csapoltassa. A várakozási idő egész jelentős, elsőbbségi sorszám nincs (nem is lenne értelme, mert ha a haldoklók is húzhatnak meg a kismamák is, más meg nincs a rendelőben, akkor minek elsőbbségi sorszám?), hétfőn 24en voltak előttem például. Előttem 2 nénit (lemértem) 17 percen keresztül próbáltak megszúrni, de nem sikerült, ők napi rutinból járhatnak ide, mert szegényeknek összesen nem volt egy szúrható vénájuk sem.

A budafokival szemben viszont a fehérvári úti rendelőintézet valami egészen elképesztő személyzettel van megáldva. Már első alkalommal is kiborítottak (pedig NEM vagyok türelmetlen ilyen esetekben), de a múltheti volt a csúcs. Krisztián hetek óta zaklatott, hogy menjek el a rubeola leletemért. Az erélyességét gondolom az a gyanú indokolta, hogy Johanna megszületését sem fogom megérni a láthatóan rubeolás mivoltom miatt, bár szerintem a fenti haldoklókat is kedvesebben szokás noszogatni. Mindenesetre elmentem egyik reggel, végigálltam a sort, elsőbbségi sorszámmal. Persze engem sem kell félteni, némi rutint már ez a 18 hét hozott, húztam egy normál sorszámot is, csak a kiváncsiság kedvéért. Igen, a normál sorszámmal kerültem sorra, az elsőbbségi énem még várakozott.

Odamegyek a hölgyhöz, ahol szó szerint a következő beszélgetés játszódott le:

csinos kismama munkába menet:
- "Kezit csókolom, Nagy-Józsa Dorottya vagyok, a leletemért jöttem"
középkorú hölgy narancssárga hajjal, NDK-ból származható lila blúzban, ingerülten:
-"11-től van leletkiadás, Hölgyem!!!"
kismama:
-"Ó, elnézést kérek (ÉN!!), megtalálom ezt valahol a tájékoztatón?"
hölgy már nagyon mérgesen: "Nem, de most mondom!!!"

És ennyi. Visszasétálsz az autódhoz, remélve, hogy a parkolási időd még nem ketyegett le, elmész dolgozni pár óra késéssel és visszajössz akkor, amikor megkaphatod a leletedet. Hogy az mikor van? 11-től, most mondom! Hogy meddig? Gondolom, fél12-ig, én legalábbis addig visszaértem és hazavittem az aggódó otthoniaknak a nyilvánvalóan teljesen felesleges leletemet, hiszen védett vagyok rubeola ellen.

"Itt állok egy bolygónyi aggyal."

Kicsit megkésve de bepótoltuk a 16 hetes ultrahangot, ahol Johanna megint bebizonyította, hogy minden kétséget kizárólag kislány.

A második világháború előtti ultrahangkészülék azt is megmérte, az elmúlt négy hétben hogyan fejlődött a leányzó. Jelentem, ülőmagassága már 11 centiméter, a combcsontja ehhez éppen 3 centi, ami egész arányosnak hangzik. Eddig.

Csakhogy úgy néz ki, a fejátmérője 4 centiméter. Hmm. Hogy jobban fel tudjam mérni az arányokat, megnéztem, ez alapján hogyan alakulnának az én arányaim. A combcsontom 44 centi (ezt a híresen megbízható nagyaraszolás-technikával mértem), azaz ha a lányomhoz szeretnék hasonlítani, akkor a fejátmérőm 58.67 centiméterre kellene rúgjon. Megint csak hmm, ez nem tűnik éppen kicsinek. Annyira nem, hogy ha jól emlékszem a kör kerületére, ez nem kevesebb, mint 184.31 centiméteres fejkerületet jelent! Magyarán ha hasonlítanék Johannára, akkor egy kétméteres sálat annak rövidsége folytán már nem bírnék megkötni a fejemen. Atomszép kislány lesz, akárki megmondhatja:)

17 hetesen

már csak három centi hiányzik hozzá, hogy méreteim a tökéletes henger formáját vegyék fel. Ehhez már csak a pocakomnak kell még egy kicsit nőnie és készen is vagyunk. Persze ha minden jól megy akkor ezt csak pár napig őrizhetem meg, hiszen Jonathán tokja most már tényleg kellemes ütemű növekedésnek indult. Mindazoknak, akik jelezték mélységes aggodalmukat és szomorúságukat, hogy már napok is elteltek azóta, hogy a súlyomról grammra pontos értesítést kaptak volna, jelezném, hogy 53,5 kg vagyok. Pizsi nélkül, hiszen a híresen nehéz pizsama téliruhának minősül, tehát egyelőre a szennyesben várja a decembert.

Ezenkívül holnap megyünk ultrahangra, ahol reméljük kiderül végre, hogy Johannánk van vagy Jonathánunk. Jonathán már egészen meglepő lenne, hiszen már Krisztián is csak Johannának hívja a picit, a fejünk már beállt lányra, úgyhogy kiváncsi leszek. Mikes ruháit nézegetve persze az sem lenne rossz, ha fiú lenne, bár kapucnis sötétkék pulcsija Lédának is van, csak elég sokat van rajta, tuti meg fog fakulni, mire belenövünk. Remélem az illetékesek alacsony hőfokon és ritkán mossák :)

Orvosváltás még mindig esedékes probléma viszont, aki orvosról eddig hallottam, arról vagy ugyanúgy találtam mészáros-véleményeket, mint a mienkről vagy augusztus végén el nem ítélhető módon szabadságon szeretne lenni. Úgyhogy ha bárkinek van még használható tippje, várom szeretettel.

Magam közben ugyanarra a véleményre jutottam mint általában, ha elmész vásárolni, akkor
1%-ban találkozol olyan pénztárossal aki tüneményes,
9%-ban olyannal, aki kedvesnek mondható,
50%-ban olyannal, aki nem kedvesen, de végzi a munkáját,
20% olyan lassú, hogy kedved lenni magad megkeresni a jégcsapretek EAN-kódját,
10% kedvesen de 10 pudingport üt be a kasszába 1 helyett,
maradék 10% pedig szétszakítja a szatyrodat amit száz forintért adott oda, rosszul adja vissza a visszajárót, elfelejt elköszönni valamint mocskos kézzel hajigálja a háromszáz forintos wellness kenyeredet rögvest azután, hogy fehér vekniként bekasszázta volna.

Na most én semmilyen különbséget nem fedeztem fel még úgy általában az emberek hozzáállása között, legyenek azok biológusok, jogászok, építészek vagy közgazdászok. Akármit is tanultál vagy végeztél, akár fodrászt keresel vagy orvost, 10% esélyed van rá, hogy az illető kedves vagy neadjisten tüneményes legyen, a maradék 90%-ban fogsz találni hibát. Vagy hülye lesz vagy a segítőkészség fog belőle hiányozni vagy szimplán nem lesz alkalmas a munkájára, miért gondoljuk azt, hogy attól, hogy valaki szülész, attól még ennél többet lehet tőle várni? Az eddigi tapasztalatok és az összes létező (rengeteg!) fórumbejegyzés alapján például amit az én dokimról találtam, ő az 50%-ba tartozik bele, végzi a munkáját, eltalálja az EAN-kódot, sőt még talán a barnakenyeret is felismeri, csak bunkó szegény vagy legalábbis a továbbiakban egyáltalán nem érdekli, hogy te jössz-e még hozzá vásárolni.

Úgyhogy egyelőre a holnapi ultrahangot még biztos nála csináljuk, aztán ha közben találok olyat, aki nem a nagy átlagba sorolható ÉS rá is ér augusztus végén, akkor azonnal váltok nyilván, tök jó lenne egy normális orvosnál szülni, bár Jo-nak valószínűleg mindegy, csak éljük túl mindketten:)

Jo megmozdult.

most már egész biztos. Már több hete úgy érzem esténként, mintha paintballoznának a hasamban, gondolom a kisemberek, akik főállásban a csípőm tágításával foglalatoskodnak, esténként levezetésképpen háborúsdiznak a pocakomban. A háziorvosom szerint "ez csak bélmozgás, te kis butus", nem bírtam róla meggyőzni, hogy a másik kanapéról is hallható óriási fortyogások azért mellőzve voltak ezidáig. Mindenesetre a vulkánkitörések és robbanások nem múltak, akármit is ettem.

Tegnap moziban voltunk este, ahol betoltam egy kicsi popcorn 2/3-át meg még némi fűszeres mogyorót is (amit Jules barátnőm nagymamáink nyomdokain járva "mogyorós finomság"-ként kért a döbbent tizenhét éves pénztáros fiúcskától), amik szokás szerint felfújtak, tehát nem meglepő módon este megint kezdődött a szokásos párbaj odabenn. A háború végeztével viszont a többitől különállóan egyetlen nagy lökést éreztem a pocakomban elől, határozottat, nagyot, masszívat. Azt is mondhatnám, hogy férfiasat, de szegény ha Johanna még zokon veszi:) Úgyhogy a pici egyértelműen megvan. Persze reprodukálni még nem tudtam és azt sem tudom ez kívülről már érezhető lehet-e, dehogy belülről összetéveszthetetlen (és összetéveszthetetlenül jóóóó!!!:))) ) volt, az tuti.

Jelzem egyébként Jo az előző bejegyzésem után szerintem minden erejét összeszedve kezdett növekedésbe, úgyhogy a pocakom gyakorlatilag darabokra repedt. Jól látható kis vékony illetve vastagabb párhuzamos vörös csíkok tarkítják körbe. Persze azonnal rohantam az egyébként amúgy is naponta használt stria elleni kenőcsért, de gyanítom annyit ér majd mint az önbizalom-rágógumi a gazdagréti patikából. Szóval a kence nem használ, az már fix - a teljesség kedvéért viszont hozzáteszem, hogy a kollegám felesége ajánlotta, akinek nagyon jól bevált és egyetlen csíkja sem lett soha. Csak azt az elvemet erősíti, hogy a genetika ellen sok teendő nincsen, mindenesetre ártani biztos nem árt, úgyhogy lelkesen kenegetem magam tovább. Ha el nem is tűnik, de legalább átmenetileg csillog, metálban meg minden szebb:)

Hogyan legyél jó kismama?

Végigböngészve a fórumokat és cikkeket, átlapozva az újságokat és meghallgatva az ismerős kismamák, volt kismamák, jövendőbeli kismamák tanácsait, a következők kis csomag gyűlt eddig bennem össze. Előre bocsátom, nekem még van 24 hetem, hogy ezeket mind kipipáljam, de ha Te még csak leszel kismama, szerintem állj neki korábban. Az alábbi listából saját felelősségre bármit kihagyhatsz, max győzd magadban feldolgozni, a "te tényleg nem voltál légzés-tanfolyamon?" jellegű döbbent kérdések keltette érzelmeket.


Kötelező olvasmányok:

• a már sokat emlegetett magazinok: Kismama, Anyák Lapja, Baba-mama, Fitt-mama, stb. Ezeket azért fogod megvenni, mert érdekel más van-e bennük, mint az interneten - nem lesz más, de három-négy próbát azért illik tenni.
• hírlevelek, fórumok, babamama honlapok. Hírlevélre minimum kettőre fogsz feliratkozni, ami fontos a baba méreteinek megbecslése miatt (emlékezz a zöldcitromra!).
• Kismamák Nagykönyve. Én erre még nem tettem szert, hisz én a Bogitól nyúlt "Terhesség és szülés" című alapművet tartom az ágyam mellett, de minden valamire való kismamának az előző kötet van meg, úgyhogy ha még nincs könyved, azt kell megvenni, különben csak hümmöghetsz kacsintgatás helyett ha a többiek megint abból idéznek.
• Suttogó. Ezt sem vettem még meg, de megfogom, 100%-ig egybehangzó vélemény szerint az egyetlen használható nevelésről szóló kötet. Mivel én még fejben a szülésig is csak most kezdek eljutni, a nevelés még ráér pár hetet.
• Antik orvosi könyvek, nevelési tanácsadók. Minden magára valamit adó kismamának van ilyenje is, bölcsész-típusok nyilván előnyben, magamfajta azt sem tudja könyvet vagy teknőcöt árulnak-e az ilyen helyeken. Bölcs öreg védőnő hiányában lehet kölcsönkérem Sári kedvenc kötetét:)

Testápolás:

• arckrém, testápoló, labello-féleség. Ha mindent használtál korábban, szerencsés vagy, ha nem, kezdheted bátran mert méretes darabokban fogsz hámlani, ha nem teszed. A bőrszárazság eddig mindenkinek közös tünete volt, akit kérdeztem, ilyen is ritka.
• stria elleni krém. Vajon többet használ-e mint az aranykivonatot tartalmazó arckrémek platinaáron, azt nem tudom, mert ez utóbbival nem élek. Kizárólag 1300 HUF alatti krémet vagyok hajlandó megvenni, bármekkora is a kiszerelés. Ez szerencsés hobbi egyébként, minél kisebb a tégely, annál könnyebb ugyanis beleférni a női logikával megszabott büdzsébe. Majd referálok az eredményekről, persze kettős vak placebo-kontrollált vizsgálatnak (most az uram biztos csuklik, de valahogy így szokta mondani) nem tudom magam alávetni, úgyhogy az eredmény szignifikanciája kérdéses lesz.
• mellfeszesítő zselé. Azért kell, hogy érezd, nem te tehetsz róla ha a szoptatás végéhez közeledve a melleidet a Jóisten sem tartja többet a szokásos magasságában.
• sarokpuhító kenőcs. Mivel a pocakodat továbbra is a sarkadon fogod egyensúlyozni, ez utóbbi egyre mélyebben fog a talajba fúródni. Mivel a talaj kemény, a tested is idomulni fog a körülményekhez és hónapok múlva bármilyen kőzet átfúrására alkalmas lesz.
• nem kence, de testápolás körébe sorolhatóak a kismama-tornák is, tehát otthoni és közösségi torna valamint úszás muszáj. Utálok úszni, minden évben elmegyek egyszer, hátha megszeretem, de eddig nem sikerült, úgyhogy én ettől mereven elzárkózom. Mindenesetre sorra hülyének néznek ha kiderül, hogy kismama (kiskacsa:) ) létemre nem úszom, úgyhogy ildomos lenne idén is tennem egy próbát.

Tanfolyamok:

• szülésfelkészítő: abszolút must have, kihagyhatatlan. Szerencsére általában ingyenes, legtöbbször pároknak tartják. Arra mondjuk befizetek amikor Krisztiánnal közösen lihegünk a kórházi előadóterem egy sarkában, de majd azért egy próbát teszek, hátha.
• légzőtanfolyam: na ennek biztos nem ez a hivatalos neve, de lényeg, hogy megtanít lélegezni. Jobb későn, mint soha.
• szülésre felkészítő relaxációs tanfolyam: állítólag a helyes légzéshez hasonlóan fájdalomcsillapító hatású (bár ha szarkasztikus szeretnék lenni, igazából BÁRMILYEN légzés fájdalomcsillapító hatású, ha azt vesszük milyen, ha nem lélegzünk egyáltalán:) )
• baba-elsősegély tanfolyam: akkor segít, ha a pelenkára szerelt kütyü hiába sípol és a macik is hiába danolásznak mellette. Ilyenre biztos nem akarnék járni, de Orsika és egy másik kismama barátnő múltkor ezt is döbbenten vették tudomásul, gondolom azóta is azt hiszik simán végignézném ahogy szegény gyerekem lenyeli a cumisüveget és ezzel befejezi rövid, de tartalmas földi létét. Mindenesetre egy orvos egy családban szerintem inkább sok, mint kevés, úgyhogy ezt azért még tényleg meggondolom:)
• baba-masszázs: Zsófi barátnőm gyerekein láttam a módszert és a kölkök láthatóan imádják, szóval biztos kihagyhatatlan ez is:) persze az mondjuk kérdés, hogy mennyivel jobb egy tanított baba-masszázs annál, ha simán meggyúrod a kis pöttömöt.
• hordozókendő tanfolyam: arról szól hogyan kösd magadra a babát. Kiváncsi vagyok hány órás, remélem gyakorlati képzést társítanak mellé, rajzból nem voltam élenjáró sosem.
• csecsemőápolás tanfolyam: mivel krémezd be a babát. Ilyenből van külön természetes babaápolás tanfolyam, de ezen Janka volt szerintem, úgyhogy majd tőle ellesem mit kell Jo-ra kenni.

Röviden ennyi, persze ezek itt fenn mind az alapképzés részei, ha igazán trendi szeretnél lenni, akkor mehetsz még apás szülőpozíciós jógára (ha valami végleg kiöli a romantikát egy kapcsolatból...), anyaságra felkészítő lélekgyakorlatokra, orgazmikus szülés tanfolyamra, meg még a radai rossebb se tudja mire. Ezek a tanfolyamok a védőnő által előrevetített kora délelőtti órákat foglalják el amúgy is szabadidőben bővelkedő hétköznapjaidban, úgyhogy ha mással nem is, azzal azért védekezhetsz, dolgozol, nem érsz rá ilyenekre. Így max a "átkozott karrierista"-nézést kell magadénak tudnod, de az abszolút vállalható.

16 hetesen

fixen ébresztő nélkül kelek. Minden reggel 5:30 és 6:00 között felébredek, hogy pisilni kell, majd visszafekszem és már egyáltalán nem bírok tovább aludni. Ma reggel a túlsokataludtam-fejfájás is fellépett, amit a szokásos kávé persze elmulasztott.

Viszont mire kettőt pislantottam, azt vettem észre, hogy takarítok. Na, ez egyáltalán nem normális. A konyha rendrakásával és a gréti (a mosogatógép, anyuciékét is így hívják, úgyhogy így hívom a mienket is) elindításával - úgy, hogy még a felesleges cuccokat és a Pécsről frissen lopott:) műanyagdobozokat is kihordtam a kamrába - már több perce végeztem, mire megérkeztek a kukások. Igen, a kukások még itt falun is hajnalban dolgoznak, sőt minden normális ember idegbajt kap, ha meghallja a kukásautót, mert 1) kukát ki-behordani gáz és undorító, mert kukás lesz a kezed 2) a kukásautó büdös 3) a kukásautó mindig előtted oson, ha egyirányú utcában haladnál dolgozni - kivételesen egyszer hajnalban, mert időre be kell fejezz valamit.

Szóval most először életemben dolgomat végezetten, a reggeli joghurtomat kortyolgatva a pult mellett üldögélve volt időm megfigyelni a kukásautót, és elgondolkozni azon, vajon normális-e hétköznap hajnalban konyhát takarítani alvás helyett és normális-e bármilyen körülmények között utálat nélküli csendes békével figyelni egy kukásautót. És hogy vajon Johanna vagy Jonathán, mert annyira eszetlen néha, hogy még pasi is lehet, szóval hogy a kölyök ettől tényleg jól érzi magát? Láthatóan igen, különben nem ismételgetné minden áldott reggel.

Tehát hajnalban kelek, vagy legalábbis magamhoz képest hajnalban, minden nap reggelizem, majd minden nap tornázom, nem bosszant fel a takarítás, nem fáradok el semmilyen tevékenységtől és úgy ánblokk semmi bajom. Mindehhez hozzájön, hogy folyamatosan kapom a bókokat (: "jól mutatsz, dagi"), mindenki folyton kaját hoz nekem, ha káromkodnak utána elnézést kérnek és viszik a laptopomat a folyosón, hogy ne cipekedjek. Terhesnek lenni atom.

Kiskacsa-tartás - HELP!!!

Nem, nem szeretnék kacsákat tartani a kertben, viszont egyre komolyabban foglalkoztat az a tény, mi a rákot fog csinálni a gerincem, ha 10 kg pocak lesz az elején. T.i. rossz a tartásom. Nem tudom mindig is rossz volt-e, párszor kérdeztem különböző dokiktól, meg utánaolvastam, állítólag a futástól alakult ki. Itt most egy hosszú zárójeles megjegyzés következik: sprinter voltam még kiskamasz koromban, amitől az orvosok szerint a következő dolgok alakultak ki:
- lúdtalp (elég brutál, atomjól látszik a homokban:) )
- jobb bokaszalag lazulás, 20 perc futás után fáj, hétköznapi életben nem zavaró
- S-alakú tartás, magyarán a fenekem ki van dugva hátul, mint egy kiskacsának. Itt teszem hozzá - mint egy csinos kiskacsának, nem a fenekemmel van a baj, hanem a gerincemmel:)
Szerettem futni egyébként, sőt azóta sincs bajom vele, csak ilyenkor azért tudok azonosulni a szkepticistákkal, milyen remek dolog is versenysportolni - és itt nem brutál kemény versenyekről beszélünk, csak kerületi, megyei bajnokságok, hogy a kisgyerekeket jobban motiválják.

Zárójel vége, szóval a fenekem ki van dugva járás közben. Mindig is ki volt, azonban most hogy elkezdett nőni a pocakom, a következőket tapasztaltam. Nem tudom behúzni, sőt nem is szabad. Ami elég gáz, mert megszoktam, hogy be van húzva, azáltal, hogy behúzva tartottam, kicsit egyenesebb lettem summa és nem fájt a derekam. Nem vagyok (lekopogtam:) ) különösen derékfájós egyébként, de mondjuk egy átlag három-négy órás folyamatos séta, városnézés whatever után a derekam alja azért kegyetlen be szokott állni. Most nem húzom be a hasam, sőt ugye nő is, igen ütemes mértékben, ergó az S hasa igencsak gyorsan kezdi lehagyni az S tetejét - futásnál ez igen hasznos lenne, vagy 50 centivel biztos korábban átszakítom a célszalagot, mint ahogy beérek. A probléma persze nem esztétikai jellegű, úgy kell annak, aki profilból nézegeti a gerincemet, de egyre inkább érzem esténként, hogy valami nem százas a hátamban/csípőmben.

Orsika ezt a tartást már az első edzésen kiszúrta anno és el is kezdett velem csináltatni egy igen vicces feladatot. Lefekszel hanyatt a földre és megpróbálod leszorítani a derekadat a padlóra. A feladat azért izgi, mert nem hiszem, hogy átlagember számára különösebb nehézséget okozna, én viszont döbbenetes erőfeszítések és lihegés közepette sem érem el a talajt a derekammal - max Orsi kezét bírtam kicsit odanyomni a padlóhoz. Tegnap a szokásos Réka-torna egy részét kicseréltem erre, csak mert kiváncsi voltam, hogy állunk. Nos, a saját derekam alá tett kezemet sem értem el a derekammal, szerintem egy méretes tengeri malac biztos át tudott volna sétálni a hátam alatt úgy, hogy elvileg hanyatt feküdtem.

A kérdés, mi ilyenkor a teendő? Persze próbálok rá figyelni, hogy járás közben magam alá húzzam a fenekem, de ez valahogy nem nagyon sikerül, folyton elfelejtem, ráadásul folyton sietek valahova, rohanás közben meg nem tudom megcsinálni egyáltalán, a hátsó fertályom percekkel az első után szokott beérkezni. Manuálterapeuta (alias csontkovács) telefonszámom persze van, hiszen Krisztián, mint közepesen karbantartott harmincas hipochonder:)), jár ilyesmire, neki azt vettem észre, hogy a sima derékfájásában fél-egy napot segít, aztán ugyanúgy elmúlik a hatása, de legalább 8000 HUF egy alkalom, én ennyit csak akkor szoktam fizetni mostanában ha legalább rendesen le kell vetkőzzek :)

Szóval bármi tipp/saját tapasztalat/fura gyakorlat, amit lehet otthon csinálni és meg tudnám vele előzni, hogy húsz hét múlva leérjen a pocakom elől a földre?