2012. március 18., vasárnap

Jo megmozdult.

most már egész biztos. Már több hete úgy érzem esténként, mintha paintballoznának a hasamban, gondolom a kisemberek, akik főállásban a csípőm tágításával foglalatoskodnak, esténként levezetésképpen háborúsdiznak a pocakomban. A háziorvosom szerint "ez csak bélmozgás, te kis butus", nem bírtam róla meggyőzni, hogy a másik kanapéról is hallható óriási fortyogások azért mellőzve voltak ezidáig. Mindenesetre a vulkánkitörések és robbanások nem múltak, akármit is ettem.

Tegnap moziban voltunk este, ahol betoltam egy kicsi popcorn 2/3-át meg még némi fűszeres mogyorót is (amit Jules barátnőm nagymamáink nyomdokain járva "mogyorós finomság"-ként kért a döbbent tizenhét éves pénztáros fiúcskától), amik szokás szerint felfújtak, tehát nem meglepő módon este megint kezdődött a szokásos párbaj odabenn. A háború végeztével viszont a többitől különállóan egyetlen nagy lökést éreztem a pocakomban elől, határozottat, nagyot, masszívat. Azt is mondhatnám, hogy férfiasat, de szegény ha Johanna még zokon veszi:) Úgyhogy a pici egyértelműen megvan. Persze reprodukálni még nem tudtam és azt sem tudom ez kívülről már érezhető lehet-e, dehogy belülről összetéveszthetetlen (és összetéveszthetetlenül jóóóó!!!:))) ) volt, az tuti.

Jelzem egyébként Jo az előző bejegyzésem után szerintem minden erejét összeszedve kezdett növekedésbe, úgyhogy a pocakom gyakorlatilag darabokra repedt. Jól látható kis vékony illetve vastagabb párhuzamos vörös csíkok tarkítják körbe. Persze azonnal rohantam az egyébként amúgy is naponta használt stria elleni kenőcsért, de gyanítom annyit ér majd mint az önbizalom-rágógumi a gazdagréti patikából. Szóval a kence nem használ, az már fix - a teljesség kedvéért viszont hozzáteszem, hogy a kollegám felesége ajánlotta, akinek nagyon jól bevált és egyetlen csíkja sem lett soha. Csak azt az elvemet erősíti, hogy a genetika ellen sok teendő nincsen, mindenesetre ártani biztos nem árt, úgyhogy lelkesen kenegetem magam tovább. Ha el nem is tűnik, de legalább átmenetileg csillog, metálban meg minden szebb:)

1 megjegyzés: