17 hetesen

már csak három centi hiányzik hozzá, hogy méreteim a tökéletes henger formáját vegyék fel. Ehhez már csak a pocakomnak kell még egy kicsit nőnie és készen is vagyunk. Persze ha minden jól megy akkor ezt csak pár napig őrizhetem meg, hiszen Jonathán tokja most már tényleg kellemes ütemű növekedésnek indult. Mindazoknak, akik jelezték mélységes aggodalmukat és szomorúságukat, hogy már napok is elteltek azóta, hogy a súlyomról grammra pontos értesítést kaptak volna, jelezném, hogy 53,5 kg vagyok. Pizsi nélkül, hiszen a híresen nehéz pizsama téliruhának minősül, tehát egyelőre a szennyesben várja a decembert.

Ezenkívül holnap megyünk ultrahangra, ahol reméljük kiderül végre, hogy Johannánk van vagy Jonathánunk. Jonathán már egészen meglepő lenne, hiszen már Krisztián is csak Johannának hívja a picit, a fejünk már beállt lányra, úgyhogy kiváncsi leszek. Mikes ruháit nézegetve persze az sem lenne rossz, ha fiú lenne, bár kapucnis sötétkék pulcsija Lédának is van, csak elég sokat van rajta, tuti meg fog fakulni, mire belenövünk. Remélem az illetékesek alacsony hőfokon és ritkán mossák :)

Orvosváltás még mindig esedékes probléma viszont, aki orvosról eddig hallottam, arról vagy ugyanúgy találtam mészáros-véleményeket, mint a mienkről vagy augusztus végén el nem ítélhető módon szabadságon szeretne lenni. Úgyhogy ha bárkinek van még használható tippje, várom szeretettel.

Magam közben ugyanarra a véleményre jutottam mint általában, ha elmész vásárolni, akkor
1%-ban találkozol olyan pénztárossal aki tüneményes,
9%-ban olyannal, aki kedvesnek mondható,
50%-ban olyannal, aki nem kedvesen, de végzi a munkáját,
20% olyan lassú, hogy kedved lenni magad megkeresni a jégcsapretek EAN-kódját,
10% kedvesen de 10 pudingport üt be a kasszába 1 helyett,
maradék 10% pedig szétszakítja a szatyrodat amit száz forintért adott oda, rosszul adja vissza a visszajárót, elfelejt elköszönni valamint mocskos kézzel hajigálja a háromszáz forintos wellness kenyeredet rögvest azután, hogy fehér vekniként bekasszázta volna.

Na most én semmilyen különbséget nem fedeztem fel még úgy általában az emberek hozzáállása között, legyenek azok biológusok, jogászok, építészek vagy közgazdászok. Akármit is tanultál vagy végeztél, akár fodrászt keresel vagy orvost, 10% esélyed van rá, hogy az illető kedves vagy neadjisten tüneményes legyen, a maradék 90%-ban fogsz találni hibát. Vagy hülye lesz vagy a segítőkészség fog belőle hiányozni vagy szimplán nem lesz alkalmas a munkájára, miért gondoljuk azt, hogy attól, hogy valaki szülész, attól még ennél többet lehet tőle várni? Az eddigi tapasztalatok és az összes létező (rengeteg!) fórumbejegyzés alapján például amit az én dokimról találtam, ő az 50%-ba tartozik bele, végzi a munkáját, eltalálja az EAN-kódot, sőt még talán a barnakenyeret is felismeri, csak bunkó szegény vagy legalábbis a továbbiakban egyáltalán nem érdekli, hogy te jössz-e még hozzá vásárolni.

Úgyhogy egyelőre a holnapi ultrahangot még biztos nála csináljuk, aztán ha közben találok olyat, aki nem a nagy átlagba sorolható ÉS rá is ér augusztus végén, akkor azonnal váltok nyilván, tök jó lenne egy normális orvosnál szülni, bár Jo-nak valószínűleg mindegy, csak éljük túl mindketten:)