18 hetesen

elértem arra a szintre, hogy ha jelzem valakinek, hogy vérvételre megyek, már nem kérdezi meg, "miért, valami baj van?". Mert tudja mindenki, ez így normális. Úgyhogy a héten is voltam vérvételen, ha minden igaz, megnézik majd van-e hepatitis-em. Ha igen, visszamegyek az oltóközpontba és visszakérem a pénzem, mert ez ellen speciel oltva vagyok, valahova kötelező volt egy nyaralásnál. Akkor még kötelező volt a hastífusz is, úgyhogy gondolom erre is vért kell majd még adnom.

Egyébként rájöttem, hogy ebbe a sok orvosi cuccban azt rühellem a legjobban, hogy nem mondják meg mi van még hátra. Miért nem adnak minden terhes nőnek egy papírost, amire fel van írva:

A babád	feladat	kötelező?
6 hetes	UH	I
12 hetes	UH	I
12 hetes	védőnő	I
12 hetes	labor (vérkép, vizelet)	I
12 hetes	down-szűrés 1. vérvétel és UH	N
16 hetes	UH	I
16 hetes	down-szűrés 2. vérvétel	N
18-20 hetes	genetikai UH	N

18-20 hetes védőnő                                  I
etcetcetcetc

ha kapnál egy ilyet, akkor semmi más dolgod nem lenne, minthogy szépen végigmenjél a To-Do listádon és kész. De nem, ilyen nincs. Elmész a dokihoz, aki elmondja hova kell menned. De nem mondja el, mikor mész oda legközelebb, mert akkor be tudnál rögtön jelentkezni következő időpontra. Ha tudnál ilyet csinálni, akkor az asszisztens, amikor ott vagy és amúgy is felír mindent, beírhatná a következő időpontot. De nem, a logikus az, ha felhívod őket egy héttel később, amikor megtudod, hogy vissza kell menned a következő genetikai ultrahangra vagy bármire. Ezzel akkor lefoglalod az asszisztenst, akire amúgy is várnak ott húszan. Így el tudod érni, hogy a várakozási idő hosszabb legyen, és hogy hiába mész időpontra, a legkisebb sansszal tudsz be is jutni, hiszen az ott dolgozók épp telefonálnak. Az, hogy azt beszélik meg, amit amúgy elintézhettek volna szóban, ha időben szólnak hogy kell - na ez az infó nem megy át a kis agyukon. Zseniális egy társaság.

Ezzel érik el nyilvánvalóan azt is, hogy 200-as vérnyomással menjen haza a beteg és az orvos is. Hiszen a doki nem ad tájékoztatást, ergó a beteg hülyeségeket kérdez. A doki ideges lesz, hogy miért nem tudod magadtól, hogy az AFP leletet a nőgyógyászatra küldik, de a vércsoportért személyesen kell bemenj, ezért bunkó lesz szegénykém, amitől te felhúzod magad. És mindkettő joggal persze, hiszen a doki is utál hülyékkel beszélgetni egész nap és a hülyék is utálják, ha a lassan hatszámjegyű havi TB ellenére fél napjukat fizetős rendelőkben töltik. Sarkítok persze, a példákat nyilván nem személyes tapasztalatok hozták, sőt a szereplők is fiktívek.

Egyébként tényleg sarkítok valamennyit, hiszen az eddigi negyvenhárom vérvétel tapasztalata azt mutatja, hogy a budafoki SZTK (na ezt hogy mondják manapság?:) ) rendelőben mindenki kedves és aranyos. Persze az EKG-dra itt sem kiváncsi senki, de legalább nem bunkók. Sőt jól is érezheted magad, mert az átlagéletkor 85 év és a növekvő pocakod ellenére sem jutna eszedbe leülni, mert rajtad kívül még tizenöt haldokló áll sorba, hogy maradék vérét fiolákba csapoltassa. A várakozási idő egész jelentős, elsőbbségi sorszám nincs (nem is lenne értelme, mert ha a haldoklók is húzhatnak meg a kismamák is, más meg nincs a rendelőben, akkor minek elsőbbségi sorszám?), hétfőn 24en voltak előttem például. Előttem 2 nénit (lemértem) 17 percen keresztül próbáltak megszúrni, de nem sikerült, ők napi rutinból járhatnak ide, mert szegényeknek összesen nem volt egy szúrható vénájuk sem.

A budafokival szemben viszont a fehérvári úti rendelőintézet valami egészen elképesztő személyzettel van megáldva. Már első alkalommal is kiborítottak (pedig NEM vagyok türelmetlen ilyen esetekben), de a múltheti volt a csúcs. Krisztián hetek óta zaklatott, hogy menjek el a rubeola leletemért. Az erélyességét gondolom az a gyanú indokolta, hogy Johanna megszületését sem fogom megérni a láthatóan rubeolás mivoltom miatt, bár szerintem a fenti haldoklókat is kedvesebben szokás noszogatni. Mindenesetre elmentem egyik reggel, végigálltam a sort, elsőbbségi sorszámmal. Persze engem sem kell félteni, némi rutint már ez a 18 hét hozott, húztam egy normál sorszámot is, csak a kiváncsiság kedvéért. Igen, a normál sorszámmal kerültem sorra, az elsőbbségi énem még várakozott.

Odamegyek a hölgyhöz, ahol szó szerint a következő beszélgetés játszódott le:

csinos kismama munkába menet:
- "Kezit csókolom, Nagy-Józsa Dorottya vagyok, a leletemért jöttem"
középkorú hölgy narancssárga hajjal, NDK-ból származható lila blúzban, ingerülten:
-"11-től van leletkiadás, Hölgyem!!!"
kismama:
-"Ó, elnézést kérek (ÉN!!), megtalálom ezt valahol a tájékoztatón?"
hölgy már nagyon mérgesen: "Nem, de most mondom!!!"

És ennyi. Visszasétálsz az autódhoz, remélve, hogy a parkolási időd még nem ketyegett le, elmész dolgozni pár óra késéssel és visszajössz akkor, amikor megkaphatod a leletedet. Hogy az mikor van? 11-től, most mondom! Hogy meddig? Gondolom, fél12-ig, én legalábbis addig visszaértem és hazavittem az aggódó otthoniaknak a nyilvánvalóan teljesen felesleges leletemet, hiszen védett vagyok rubeola ellen.