Nem, nem szeretnék kacsákat tartani a kertben, viszont egyre komolyabban foglalkoztat az a tény, mi a rákot fog csinálni a gerincem, ha 10 kg pocak lesz az elején. T.i. rossz a tartásom. Nem tudom mindig is rossz volt-e, párszor kérdeztem különböző dokiktól, meg utánaolvastam, állítólag a futástól alakult ki. Itt most egy hosszú zárójeles megjegyzés következik: sprinter voltam még kiskamasz koromban, amitől az orvosok szerint a következő dolgok alakultak ki:
- lúdtalp (elég brutál, atomjól látszik a homokban:) )
- jobb bokaszalag lazulás, 20 perc futás után fáj, hétköznapi életben nem zavaró
- S-alakú tartás, magyarán a fenekem ki van dugva hátul, mint egy kiskacsának. Itt teszem hozzá - mint egy csinos kiskacsának, nem a fenekemmel van a baj, hanem a gerincemmel:)
Szerettem futni egyébként, sőt azóta sincs bajom vele, csak ilyenkor azért tudok azonosulni a szkepticistákkal, milyen remek dolog is versenysportolni - és itt nem brutál kemény versenyekről beszélünk, csak kerületi, megyei bajnokságok, hogy a kisgyerekeket jobban motiválják.
Zárójel vége, szóval a fenekem ki van dugva járás közben. Mindig is ki volt, azonban most hogy elkezdett nőni a pocakom, a következőket tapasztaltam. Nem tudom behúzni, sőt nem is szabad. Ami elég gáz, mert megszoktam, hogy be van húzva, azáltal, hogy behúzva tartottam, kicsit egyenesebb lettem summa és nem fájt a derekam. Nem vagyok (lekopogtam:) ) különösen derékfájós egyébként, de mondjuk egy átlag három-négy órás folyamatos séta, városnézés whatever után a derekam alja azért kegyetlen be szokott állni. Most nem húzom be a hasam, sőt ugye nő is, igen ütemes mértékben, ergó az S hasa igencsak gyorsan kezdi lehagyni az S tetejét - futásnál ez igen hasznos lenne, vagy 50 centivel biztos korábban átszakítom a célszalagot, mint ahogy beérek. A probléma persze nem esztétikai jellegű, úgy kell annak, aki profilból nézegeti a gerincemet, de egyre inkább érzem esténként, hogy valami nem százas a hátamban/csípőmben.
Orsika ezt a tartást már az első edzésen kiszúrta anno és el is kezdett velem csináltatni egy igen vicces feladatot. Lefekszel hanyatt a földre és megpróbálod leszorítani a derekadat a padlóra. A feladat azért izgi, mert nem hiszem, hogy átlagember számára különösebb nehézséget okozna, én viszont döbbenetes erőfeszítések és lihegés közepette sem érem el a talajt a derekammal - max Orsi kezét bírtam kicsit odanyomni a padlóhoz. Tegnap a szokásos Réka-torna egy részét kicseréltem erre, csak mert kiváncsi voltam, hogy állunk. Nos, a saját derekam alá tett kezemet sem értem el a derekammal, szerintem egy méretes tengeri malac biztos át tudott volna sétálni a hátam alatt úgy, hogy elvileg hanyatt feküdtem.
A kérdés, mi ilyenkor a teendő? Persze próbálok rá figyelni, hogy járás közben magam alá húzzam a fenekem, de ez valahogy nem nagyon sikerül, folyton elfelejtem, ráadásul folyton sietek valahova, rohanás közben meg nem tudom megcsinálni egyáltalán, a hátsó fertályom percekkel az első után szokott beérkezni. Manuálterapeuta (alias csontkovács) telefonszámom persze van, hiszen Krisztián, mint közepesen karbantartott harmincas hipochonder:)), jár ilyesmire, neki azt vettem észre, hogy a sima derékfájásában fél-egy napot segít, aztán ugyanúgy elmúlik a hatása, de legalább 8000 HUF egy alkalom, én ennyit csak akkor szoktam fizetni mostanában ha legalább rendesen le kell vetkőzzek :)
Szóval bármi tipp/saját tapasztalat/fura gyakorlat, amit lehet otthon csinálni és meg tudnám vele előzni, hogy húsz hét múlva leérjen a pocakom elől a földre?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése