2012. február 23., csütörtök

Jo nassol.

2010-ben valamikor megindítottunk egy megosztott excel táblát bátyámmal, ahova felírod mikor mit eszel és kedves megjegyzéseket fűzhetsz a másik étkezési szokásaihoz. A tábla célja nyilvánvalóan az, hogy szörnyülködve lássuk, hogy még mindig miket eszünk, hátha valamit javul a helyzet. Namármost a helyzet egyértelműen javult (egyébként mindkettőnknél, de most csak magamra koncentrálnék személyiségi jogok miatt :) ), a zsíros kaják száma és az összmennyiség is csökkent, megjelentek a reggelik, gyümölcsfogyasztás drasztikusan emelkedik, stb.

Egyetlen olyan kérdés van, ami romlást mutat, ez a nassolás. Legrosszabb, hogy nassolni Jonathán kezdett, korábban én nem csináltam. A tavalyelőtti, tavalyi menüket nézegetve találni benne popcornt (a mozi ugye, jelzem az elrettentő popcorn-os sztorim ÓTA is ettem popcornt, úgyhogy nem sokat használt az sem), találni benne nógrádi sósropit hétköznap délután, ha nem volt normális ebéd, vagy ha későn jutottam vacsihoz tudottan, meg találni benne chips-et, ha vendégségben vagyok. De olyat, hogy otthon egyek egy marék sós perecet, vagy elfogyjon egy doboz bonbon úgy, hogy nem járt itt senki, na ilyen nincs. Szülők a tanúk rá, hogy óriási zsákban vittem át nekik a lejárt édességet - ezt utólag nehezményezték persze, de mit várhat az ember a gyerekeitől :) -, annyira nem fogy nálunk, hogy dobtam már ki bontatlan ferrero rocher-t kukacokkal.

Úgyhogy a hétvégéről haza érkezve (ahol nyilván nassoltam, sokat is, de a síelés a fizikai megterhelésen túl vendégségnek is minősül ugyebár) szerda reggel megfogadtam, hogy nem fogok nassolni - illetve nem többet mint korábban, vendégség, farkasrét legális.

Ahogy beértem a céghez, az egyik kollegám hozott nekem reggelit - 3 darab puha belsejű csokis sütit. Egyet megettem, sőt lehet, hogy kettőt is igazából, ráadásul mindezt a normális gabonapelyhes-müzlis reggeli után.

Fél óra sem múlt el, a másik kollegám jelezte, hogy a múlt héten megnyert fogadás okán az óriás túrórudim a hűtőben vár. Ennek is megettem a háromnegyedét (negyedét orvul a reggeli kollegának ajándékoztam, ha már a csokis süti nem rajta látszik).

Délután épp egy gyerekfejnyi grapefruit-ot pucoltam, amikor megint felbukkant egy kollega meetingről megmaradt fél tálca pizzáscsiga-fornetti kombóval. Az egyetlen szerencsém, hogy ő már nem vett észre - valószínűleg kitakart a grapefruit, úgyhogy a pizzáscsiga megmaradt.

De kérdezem én, hogy lehet így leszokni a nassolásról? Jonathán hülye, hogy minden szemetet megeszik amik egyébként az anyját abszolút hidegen hagyták, vagy csak udvarias, hiszen ezekre nem illik nemet mondani?

ui: egy ide nem illő de aktuális 2011-es komment egy átlagos munkanapom mellé Kristóftól:
"
ha terhes leszel 
MEG FOGSZ 
HALNI 
KAVEHIANYBAN 
csak szolok.. 
"

5 megjegyzés:

  1. nyilvan Jo udvarias es nem hulye es lehet mar most szorult bele nemi "ingyen kajat nem hagyunk ott - mertekkel bosszantjuk a szuleinket" jozsaizmus

    VálaszTörlés
  2. ezt a józsaizmust kénytelen vagyok -legalábbis részben -visszautasítani, én mindig mérték nélkül bosszantottam a szüleinket, legalábbis szerintük! egyébként a bátyánk vicces. nagyon.

    VálaszTörlés
  3. én tisztellek becsüllek Dorka... nekem nem terhesen is komoly kihívás nem nassolni... mondjuk épp ezért az ebéd utáni túrórudimat nem tekintem annak... vagy a másik legjobb.. "úgyis mindjárt edzek, kell az energia" :)))

    VálaszTörlés
  4. van olyan kollegam (igaz, srac), aki penteken eszik masfel adag tesztat es utana desszertet is, mert szombaton futni megy!! ez aztan az elorelatas, mi?:))))))))
    Jo jobban viselkedik mar egyebkent, az ebed utani turorudi pedig desszert es nem nass, ez nyilvanvalo!:)

    VálaszTörlés
  5. szokasos egy oras kb semmittevesem elejen felleptem ide hogy elolvassam a legujabb hireket
    erre semmi
    semmi!
    kerem
    ez nem allapot
    a szakszervezet tiltakozik
    :)

    VálaszTörlés