35 hetesen

a lassúságom a tetőpontra hágott. Remélem legalábbis ennél lassabb már sose leszek, egy fiatalosabb aggastyán simán lekörözne bármiben. Rendet rakok a lakás felében, lefekszem a bal oldalamra, pihenek. Rendet rakok a másik felében, pihenek. Tornázok húsz kemény percet, pihenek sokat. Eszem valamit, ülve, ami fáj a lipóma miatt, úgyhogy utána megint pihenek. Iszonyatos. Napi 4-5 teendőnél többet nem tudok elvégezni, mert mire végzek a sok pihenővel, vége a napnak. Fájni nem fáj semmim hálisten, még aludni is tudok, bár továbbra is csak a baloldalamon, ami azért több mint fárasztó, még pár ilyen hét és egyáltalán nem fogok tudni jobbra fordulni többet, Angliában nem mehetek majd az utcára.

Az vigasztal mondjuk, hogy a vízszerelőtől a zöldségesig bárki megtudja, hogy egy hónap múlva szülök, az az első kérdése, hogy "jaj szegénykém és hogy bírod, tudsz még állni?". Pont állni tudok csak, tehát ezek szerint erre is büszke lehetnék, szóval akár úgy is kezdhettem volna a bejegyzést, hogy 35 hetesen még mindig remekül állok. Közel a harminchoz, ez már valami, nem igaz?

A sűrűségem rohamos ütemben csökken, továbbra is 59 kilósan annyit nőtt a pocakom, hogy a teljes ruhatáram 4 pólóra csökkent. Kicsit úgy érzem magam, mint amikor Sofiába repülve elhagyták a bőröndömet, ha át akarok öltözni vacsorához, lecserélem a karkötőmet. Másom nincs. Remélem a többi Jonathán is nyári gyerek lesz majd, mert pulóverem meg aztán egyáltalán nincs, szóval ha még három fokot hűl a levegő, ki nem teszem a lábam többet az utcára sem.

Johanna szobája egyébként brutál ütemben halad, most épp úgy nézünk ki persze, mintha bomba robbantotta volna szét az egész emeletet, de én már látom a végét. Van már szekrénye például, még polcok nélkül ugyan, de a bepakoláson nem aggódom, péntektől olimpia, lehozom a vasalódeszkát a tévé elé és eltűntem pár hétre bébiruhákat vasalni. A százx pontos lista majd összes pontja kipipálva, van még egy ikea kör matracvédőért és hasonlókért, és némi textilpelenka, ami jövő hét szerdán érkezik Mezőtúrról egy budapesti boltba, ahol veszek majd 1000 HUF alatt vízhőmérőt is, hisz még mindig nincs senki, aki elhinné nekem, hogy meg tudom állapítani a kis kacsómmal, hogy egy víz hideg-e vagy meleg. Valószínűleg sokan nem tudják egyébként, az erre alapozott iparág 4000 HUF felett is árul hőmérőt, persze az béka alakú, tehát lényegesen pontosabb lehet, mint amit szegény kis Jo-n fogunk próbálgatni, de valahogy csak túléli majd.

A lassulásommal fordított arányban nő az alkotókedvem egyébként, a baba meg fogja úszni az "Anyád szerint" képsorozatot, mert Kispapa csak a garázsban lett volna hajlandó kiakasztani őket, úgyhogy helyette egy hete gyerekszoba dekorációs blogokat olvasgatok és találtam is két ötletet, amit már meg is valósítottam, úgyhogy Jo-nak van már 2 modern festménye és 4 színes képkerete, amik további szerepükre várnak, majd csatolok képet ha még egyben leszünk, mire felkerülnek a falra. Függönyt is rendeltünk a kislánynak, az a 33. héten érkezik, még egy ok, hogy ne szüljünk korábban.