34 hetesen

először szembesültem azzal az érzéssel, hogy itt bizony pár héten belül baba lesz. Az érzést a babafürdetők, nedves törlőkendők és hasonlók vásárlása váltotta ki, amit tegnap intéztem. Nem mondom, hogy nem lettem volna kicsit boldogabb, ha nem egy jóképű szőke 19 forma eladó fiú kasszázza be a tena lady, always és hasonló betéteket, amik vastagságukat tekintve szerintem messze verik a tetőszigetelésünket. Mindenesetre a 142 soros listámból vagy 40-et kipipáltam, ami marha szuper érzés egyébként, a lila krumplikat is megszégyenítő lelkesedéssel nézegeti az ember az egy darabra vetített baba-fülpiszkáló árakat. Nyilván egész addig, amíg el nem ér a szőkéhez, de a tudat vigasztal, hogy még egy darabig kapok fizetést, úgyhogy még nem havi 28.000HUF-ból kell finanszírozni a hasonló vásárlásokat.

Lógok egyébként még a babakelengye lista 6 pontjával ha jól emlékszem, de ezt már azt hiszem minden rendszeres és nem rendszeres, kedves és nem kedves olvasó meg fogja úszni, mert ahogy írtam időközben a lista véglegesedett. Tapasztalt babatulajok véleményét is kikértem persze a listához, aminek eredményeképpen ilyen tételek vannak rajta:

babafürdető 1 db

komment1: "iszonyú szar lesz, amit felírnak, sebaj"

komment2: "amit nekünk felírtak, az kuka, én a dm-es bababónuszban kapott mintát használom és bőven jó az is"

szóval a kommentelők legalább többé-kevésbé hasonló véleményen vannak, plussz boldogság, hogy mindenki szerint a legolcsóbb DMes cuccok a legjobbak, úgyhogy még csak kísértésbe sem estem egyetlen johnson&johnson vagy nivea baby cucc láttán, pedig atomkirály csomagolásaik vannak el kell, hogy mondjam és a polckép is egyértelműen ezeket sugallja:)

Amúgy a hétvégi puffadás azóta nem jött vissza, 59 kg vagyok, még mindig a szokásos fél kilóval a bertengo minimum alatt. Ugye mondanom sem kell, hogy az az egyetlen kis lábpuffadás a negyven fok ellenére sem számít megbocsátható bűnnek, ha valaki egy orvossal köti össze az életét. Egyértelmű, hogy a "hirtelen ödémásodás" a terhességi toxémia jele, úgyhogy megkaptam ukázba, hogy szerezzem meg Apuci vérnyomásmérőjét, mert ezentúl mérnem kell a vérnyomásomat, hiszen a toxémiásoknak magas.

Remélem valami spéci adatmegjegyzős vérnyomásmérő kütyü van otthon, akkor megmérem Apukáét és végre boldogan mutogathatom itthon a 180-as vérnyomást, megérdemelné a sok aggodalmaskodó. Mi Johannával az elmúlt nyolc hónap során egyszer sem produkáltunk 90/60-nál magasabb értéket - múlt héten szerdán a védőnőnél sem, a reggel 8h előtti életben maradáshoz ledöntött létező legerősebb koffeines kávé ellenére sem, úgyhogy más esélyünk nem nagyon van szerintem. De ha már a Wilson-kór elúszott anno, legalább ezt az egy bajt mutassuk már fel, min aggódna különben Kispapa a következő Jonathánnál.

Más újság nem nagyon van, arra sem emlékszem már, milyen volt dolgozni járni, egész nap pakolgatok, rendezkedek, intézem a Jo listát, védőnőt, leleteket, egy-két naponta tornázom kemény húsz percet ("óvatosan, nem keményedsz?, ne nyomd össze Johannát!!!") pihenésképpen mérsékelten felpolcolt lábbal babakocsi és babaőr fórumokat bújok és lakberendezek egyelőre elméletben. A kis Jo szobáján t.i. a két tenyérnyi folt le lett glettelve és másfél hete várja, hogy valaki lecsiszolja, szerintem Jo két-három évesen már simán megcsinálja majd valamelyik nagypapával, ezen kár aggódni. Addig meg jól el lesz a kicsi az orchideással, legalább babakonyhát sem kell venni neki.

p.s.: note to myself: Janka anno jövő héten szült... :)