36 hetesen

lejjebb ment a pocakom, rendszeresen jóslófájásaim vannak és babakád van a fürdőszobámban. Nincs mit tenni, hárman leszünk. Csabi kollégám kisfia jut eszembe sokszor, aki háromévesen mikor hazahozták a kishúgát a kórházból megkérdezte apukáját, hogy ez a kisbaba mikor születik majd vissza. Amikor megtudta szegény, hogy bizony a baba marad, akkor még döbbentebben azt kérdezte: "Itt fog lakni? A MI lakásunkban???". Na igen, Johanna itt fog lakni. A MI lakásunkban. Elég fura.

Múlt héten azt írtam, remélem ennél nem leszek lassabb, hát dehogynem lettem. Egyik nap az egyik fürdőszobát takarítom ki, másik nap a másikat. Mekkora szerencse hogy nem vagyok királykisasszony, nem végeznék hét végére a kastély összes fürdőjével. Két takarítás között pihenésképpen babaruhákat mosok, vasalok, hajtogatok, válogatok. A kis árvának úgy 150 darab 56-62-es bodyja és rugdalózója van eddig, ami jó hír, mert ilyen mennyiségben való szortírozás alatt legalább esélyem van kifejleszteni a ruhák méretének szemmel való megállapítása képességét. Merthogy a méretjelző cetliket ugye kivágta a sok aggodalmaskodó korábbi anyuka, ez nagyon nagy hiba, egyrészt hogy fogok így meggazdagodni belőlük, másrészt honnan kellene tudnom, hogy a fél öklömnyi ruhadarabok éppen 1 vagy 3 hónapos babára ideálisak. Úgyhogy figyelnem kell rá, hogy legalább az új, amerikai cuccokban benne hagyjam a jelzéseket, majd max szúrja a kis nyakát picit, dehát ez a legkisebb, lesz úgyis elég baja a matraccal.

Amúgy továbbra is 59 kilósan, a pocakom tényleg lemászott, aminek eredményeképp kapok levegőt ugyan, sőt még hanyatt feküdni is tudok, de úgy járok mint egy dagadt kacsa és negyven percenként pisilni megyek. Éjszaka is, ami a lakótársamat nem nagyon zavarja hálisten, mindig felriad ugyan és minden alkalommal megkérdezi hol voltam, de igazából nem hiszem, hogy túlságosan izgatná a válasz. Ezt abból sejtem, hogy tegnap azt is megkérdezte, kell-e valami a csomagtartóból. Kiváncsi vagyok fel tudom-e majd ébreszteni, ha tényleg megindul a szülés, bár lehet mindannyiunk lelki nyugalma érdekében kedvesebb gesztus lenne lefőzni a reggeli kávéját és hagyni egy post-it-et, hogy hatig van látogatás, ugorjon majd be babázni.

Jo jól van mindenesetre, nagyon sokat ugrál még mindig, mivel lejjebb van, ez kb olyan érzés, mintha egy rakat kisállat (hörcsög, tengeri malac, oposszum, ki mit ismer:) ) masírozna reggeltől estig a gatyádban. Szurkál is persze rendesen, gondolom tovább lazulnak a szalagok, a csípőmet már meg sem merem mérni, bár még mindig van olyan terhesség előtti nadrágom amibe beleférek, csak a látvány nem valami kellemes. A szalagok lazulásának újabb jele lehet, hogy a hátam alja valamint a forgóm igen kellemetlenül elgémberednek reggelre, úgyhogy az első felriadáskor általában felkelek. Ez egyáltalán nem kellemes már, tekintve hogy este meg álmos nem vagyok, úgyhogy szépen lassan kezdek visszaállni a terhesség előtti napi 6 óra alvásra. Lehet a szervezetem okosabb mint én és fokozatosan alakít vissza, hogy ne sokkszerűen érjen majd, ha Jo sem 10 órát alszik egy éjszaka:)