a honlapok maradék része szerint is beléptem az utolsó trimeszterbe. Egy hete nem is tornáztam ennek örömére. Az az igazság, hogy a már hat hónapja emlegett Réka videó utolsó trimeszterét csinálhatom már elvileg csak, de ki a ráknak van kedve 20 perc kedvéért átöltözni és bekapcsolni a laptopot? Úgyhogy csalni szoktam, legalábbis múlt héten még csaltam, végigcsináltam a 2. trimesztert is, mert úgy ítéltem semmi de semmi különbség nincs a gyakorlatok között. Idegesítő mondjuk, hogy közben ez a liba hatszor mondja el, hogy ha a 3. trimeszterben vagy, akkor már ezeket ne csináld, de közben ugyanazokat az izmait mozgatja mint később. Na mindegy, mindenesetre lehet hogy a torna hiányától, de most először kezdem azt érezni, hogy azért ez a pocak már elég nagy. Olyan kényelmetlenül nagy. Nem tudom hány pocakos olvasóm van, de nem irigylem őket és a helyükben mindent megtennék, hogy megszabaduljak tőle - bocs Johanna.
Tegnap volt először, hogy a kislány gépelés közben belerúgott az asztalba. Megértem egyébként, de tényleg rövid a karom és nem tudok úgy gépelni, hogy nincs alátámasztva az alkarom, úgyhogy muszáj kicsit nekitolnom az íróasztalnak, hiába rugdossa. Ráadásul már az öveimet sem tudom bekapcsolni, nem azért mert nem érnek körbe a csípőmön, hanem mert nem látom a csatot, akárhogy hajlongok. Az előszobába már rendszeresítettem egy szőnyeget, hogy ne kelljen mindig a hideg kövön üldögélnem, mire bekötöm a cipőimet, mert nem tudok addig lehajolni, hogy rendesen elérjem. Szóval pocakosnak lenni gáz és nem javaslom senkinek, bár gyanítom ez a pocak kicsit kevésbé rugalmas, mint egy hagyományos, szép lassan növesztett társ, aminek a jelenléte könnyebben megszokható, mint egy ilyen hülye rátét.
Más változásról nem tudok beszámolni, igyekszem keveset ülni, mert akkor fáj a lipómám. Bár ma azt olvastam valahol, hogy az állástól meg visszereim lesznek, úgyhogy próbáljak meg nem állni. Marad a fekvés. Szépen takarított padlószőnyeggel van borítva az iroda, szóval elvi akadályát nem látom, csak nem tudok közben laptopozni, hiszen hanyatt fekve nem kapok levegőt, hason meg nem tudok egyensúlyozni.
Sőt az idióta iphone oldalt fekve megforgatja a képét, úgyhogy email-olvasás vagy teljesen mellőzendő vagy rá kell jöjjek, hol kell kikapcsolni ezt a kedves kis feature-t, de ez utóbbi sem hiszem, hogy megéri a vesződséget, mert nemsokára úgyis megszabadulok a meg nem kedvelt kis készüléktől és szerezhetek végre telefont gombokkal, juhuuu.
Még 12 munkanapom van hátra és pont ennyi időm van venni még egy kocsit is, nem értem miért nem árulnak ilyesmit a Tescoban, ott olyan gyorsan szoktam végezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése