Azoknak, akik kevésbé ismerik ezt az énemet, be kell, hogy valljam, utálom a tárgyakat. Elég fura egy tulajdonság ez, tudom én, de gyanítom már nem fogom kinőni. Egyetlen értékes saját tárgyam van, az egy snowboard. Passz. Soha nem is volt több. Mert sajnálom rá a pénzt. Felvont szemöldökökre válaszul igen, én, pénzt és sajnálom. Bármennyit elköltök egy tökéletesre sült steak-ért, egyáltalán nem érdekel mennyibe kerül egy repülőjegy, nem nézem meg az étlapon mennyiért mérnek egy campari-juicet (óóóó anyám, de rég volt!!!), de nem-vagyok-hajlandó-idióta-tárgyakra-pénzt-költeni.
Sose volt saját telefonom példának okáért. Soha. Egy sem. Sőt, mialatt ezeket a sorokat írom félszemmel Jamie-t nézem, ahogy lila krumplit pucol (mi az a lila krumpli???), teszem mindezt bátyám tévéjén a nappalimban.
Egyetlen saját autóm volt, illetve egy olyan, amit sajátomnak tekintettem, a már korábban emlegetett Mitshubishi, Apuci majd velem idős járgánya, na arra ráköltöttem egy vagon pénzt, hogy guruljon. Mindezt több-kevesebb sikerrel persze, egyszer egy kétszázezer HUF-ba fájó műszaki után (ami pályakezdőként -is- igen fájdalmas összeg, lássuk be) két héttel Őméltósága úgy döntött, hogy a cola parkolójában, ősszel, szakadó esőben, este nyolckor, kifelemenet lekapcsolja a fényszórókat, bezárja a biztonsági zárakat, lekapcsolja az ablaktörlőt és szirénázik kicsit. Hat hangon szólt, ami hasznos ilyen esetekben, a harmadik szimfóniánál csak kijött egy karbantartó, aki kiszabadított a járgányból, pár óra ráfordítással megpróbálta újraindítani, mialatt Apuci elindult harasztiba, hogy hazahozzon akksistul. Na emlékszem, akkor este talán Zent megkérdezte, nem-e veszek magamnak egy másik autót. Nem is értettem, esküszöm. Minek??? Van autóm!!! Nem fogok pénzt költeni egy kocsira! A teteljesenhülyevagy-hümmögéssel mit sem törődve továbbléptem az eset felett.
Aztán jött a multikatonaság napos oldala jegyében négy év alatt egy Megane, egy Octavia, egy Vectra, majd az Insignia. Őszintén szólva, én mindegyiket szerettem. És egyiket sem szerettem jobban, mint a Mitchu-t. Jójó, James azért tényleg klasszisokkal ver mindent, és kimeríti a TÁRGY kategória legfelső rétegeit is, de egész biztos vagyok benne, hogy húsz év múlva nem fogok rá jobb szívvel emlékezni, mint bármelyik másik járgányra, mert ezek csak tárgyak könyörgöm.
Úgyhogy ma este, ha minden jól megy, így hónapokra a 30-tól, életem első saját Tárgyával leszek gazdagabb. Nagyon kiváncsi vagyok rá, milyen érzés lesz:) Pénzt fogok adni egy autóért, annyi pénzt amennyiből bejárhatnám Dél-Amerikát és Ausztráliát. Teljesen nonszensz. Hormonális zavarodottságom mutatja az a tény, hogy ezt így - könnyek nélkül - is le tudom írni. Suzukit veszünk ha minden igaz, SX4et egyébként - na nem mintha nem lenne tökéletesen mindegy nekem, lényeg, hogy ismerőstől, helyes, csinos kis autó, pár éves, majdnem szűz, ahogy mondani szokták "garázsban tartott hölgy tulajdonostól" és nepper a környéken sem. Nem lehet rá irigykedni és helyváltoztatásra alkalmas légkondival. Mi kellhet még? A háromfokozatú ülésfűtés és a parking assistance gyanítom fog belőle hiányozni, de csak megbékélünk majd valahogy.
Ja, és szép narancssárga, úgyhogy Sári sem rugdoshatja meg, mint hat évesen a Dacia-t, csak mert kék volt és nem piros, mint amilyet ő szeretett volna. A hölgy neve pedig továbbra is hűen a Csengetett Mylordhoz - Miss Poppy lesz. Cissy-nél nőiesebb, Ivy-nál szebb, Mrs. Liptonnál vékonyabb, Lady Agatha-nál fiatalabb.
ui: az uram most érkezett meg és szerinte - bár a bejegyzés tetszik neki - fellengzős dolog céges autó hiányáról blogolni. Ha igen, elnézést érte, szerintem
- egyrészt tárgykultuszról blogolni teljesen legális,
- másrészt ezt a blogot csak ismerősök olvassák, akik mind tudják, hogy céges kocsim van, tehát a meglepetés ereje kétségkívül megkérdőjelezhető.
- harmadrészt pedig lelkes multikatona barátunk sosem azért kap autót, mert nagyobb és fényesebb, mint a többi, hanem azért, mert nagy cégnek nagy autót adni olcsóbb, mint pénzt. Ennyi. Ez is csak nálunk igaz egyébként, az én bécsi megfelelőm például nem mászkál céges autóval, ő pénzt kap helyette. Nyithat belőle cukrászdát:)
csillagom és egy ház az nem tárgy? és egy konyhabútor pl? :) nekem ez kicsit túl romantikus de eladhatod a marketing/hr osztálynak: "minden tárgyamon coke logó van és teljesen boldog vagyok" :))) céges deszkát mindenkinek!!
VálaszTörlésezen az urammal is vitatkoztunk:) szerintem a haz ingatlan, ami nem targy, bar akkor nem tudom mi. a konyhabutor a haz resze, nem az enyem. a haz reszemet pedig elvesztettem a kecskebekas fogadason ugye...:))))
Törlésegyebkent ha emlekszel a boardomon is volt monsteres matrica amig le nem azott....:)))))