Védőnő

Belépve a 15. hétbe eljutottam végre a védőnőhöz. A neve nem volt szimpatikus, bármilyen furcsa is ilyet mondani, Szilviának hívják ugyanis. Nincs bajom a Szilviákkal, mindösszesen csak annyi, hogy én öreg védőnőt szerettem volna, öreg Szilvia márpedig nincs.

Úgy képzeltem, lesz egy mogorva orvosom, aki majd levezeti a szülést és elteszi a lóvét, mint ahogy az összes, meg egy tüneményes öreg védőnőm, aki ötszáz éves tapasztalattal és négyezer babával a háta mögött el fogja majd mondani nekem, hogy teljesen mindegy, hogy három vagy hat hónapos korában eszik a pöttöm először almát, mert 1923-ban szigorúan tilos volt három hónapos babát még puszta tejjel traktálni, mégis túlélték, 1973-ban pedig két éves koráig kellett szoptatni minden alma nélkül és nicsak, azok is életben maradtak. Olyan védőnőt szerettem volna, aki az összes magabiztos orvossal szemben nem gondolja, hogy a baba tuti kipurcan ha adok neki teát vagy ha nem adok neki teát, biztos megfullad ha hason fekszik vagy ha hanyatt fekszik, stb. Valakit, aki ez elmúlt ötven év összes idióta tévképzetével szembesült és van belőle egy szumma véleménye arról, mit hogyan kell csinálni úgy, hogy az a babának meg a mamának is jó legyen.

Az én védőnőm nem ilyen. A hölgy nagyon kedves, max velem idős, közepesen elhízott, aki szép kerek betűkkel gyorsan tud cellákat töltögetni. Fél órát tartózkodtam nála, ez alatt kitöltött két füzetet, az egyik az ominózus kiskönyv, ami nélkül soha ne menjek ezentúl sehova. A másikba ugyanazokat írta, mint a kiskönyvbe, de mivel ez rózsaszínű volt, ezt eltette magának. Elmesélte azt is, hogy majd ha elmegyek, akkor a rózsaszín kiskönyvbe a fehér kiskönyvből másolt infókat a számítógépbe is be fogja írni, mert ezt így szokták. Logikusnak tűnt, úgyhogy csak bólogattam, magam is az a lefűzős típus vagyok, ezt még az IT-n állapították meg rólam, amikor három év munkaviszony után regisztráltattam a belépőkártyámat a fénymásológép használatához.

Szilvia felolvasta és kitöltötte az összes rublikát a kiskönyvben, így megtudta, hogy mi a férjem foglalkozása, voltam-e mumpszos, van-e háziállat a háztartásomban, hány kg vagyok és mi a testmagasságom. Érdekelte volna az is, volt-e az én vagy a férjem felmenői között, akinek volt rózsahimlője, sajnos erről nem szoktunk a vasárnapi ebédek mellett beszélgetni, úgyhogy megígértem, hogy utánanézek. Megmérte a vérnyomásom is, egy őskori vérnyomásmérővel, de az értékre (85/65) nem emlékezett, mire be kellett írnia a fehér, majd a rózsaszín könyvbe. Amikor visszamondtam neki, akkor beírta a fehérbe. Majd kinyitotta a rózsaszínt, de a fehér becsukódott, úgyhogy elmondtam neki megint. Nem kérdeztem meg, nem-e jobb, ha a számítógépbe is beírom rögtön, amíg a fejemben van, nehogy később hívjon miatta.

Egy dolog volt, ami határozottan felkeltette az érdeklődését, az hogy megtudta, nálam van az EKG leletem. Kifejezetten felcsillant a szeme, mikor meghallotta, el is kérte, hogy akkor azt megnézné. Meg is vizsgálta végre, jó alaposan, eltartott egy darabig mire rájöttem miért a papírcsík széleit nézegeti - kereste a dátumot. Megtalálta hálisten, úgyhogy ezt is beírta a könyvecskékbe. Én meg eltettem az EKG lapomat, ami harmadik hete pihen háborítatlan a laptoptáskában anélkül, hogy BÁRKI megnézte volna, volt-e infarktusom az elmúlt időszakban. Bár a Wilson-kórosoknak fiatalon még csak nincs baj a szívével:)

Fog majd jönni családot látogatni, kiváncsi vagyok lesz-e hozzá zöld kiskönyve, ahova beírhatjuk, milyen messze van a kád a bejárati ajtótól. Négyszer kell hozzá elmennem a terhesség folyamán, a következő alkalmon felteszem megbeszéljük akkor mi újság a rózsahímlősökkel, valamint költözött-e azóta hozzánk macska. Pár kérdést feltettem neki, ezek nem voltak fontosak, csak gondoltam felveszem a beszélgetés ritmusát, kedvesen válaszolt mindenre, vagy azt, hogy: "Nekem azt szokták mondani, hogy..." vagy azt, hogy "igen-igen, ezt mindenképpen érdemes akkor megbeszélni a Doktor Úrral.". Saját véleménye egy feldobott témáról sem volt, de cserébe adott ajándékba kismama-újságot, véletlen ugyanazt a fajtát, amit múltkor olvastam, valamint elmondta, hogy van hozzácsomagolva egy kupon-füzet, amit levásárolhatok itt a pár utcányira levő használt babaruha boltban.

A kuponfüzetet beraktam a Down-kóros mappába a köldökzsínór kupon meg a terhességi toxémia kupon mellé és indulni készültem. Kifele adott egy névjegykártyát, amin fel tudom hívni és akkor megmondja pontosan mikor lesz majd a következő baba-elsősegély tanfolyam. Fejből nem tudta melyik héten, de az biztos, hogy valamelyik pénteken lesz délelőtt 11-kor, direkt kismamáknak. Viszont a babamasszázs tanfolyam, amit majd már babával együtt ajánlanak, az "kényelmesebb" lesz, hiszen az délután 6-kor szokott kezdődni, tudva, hogy napközben dolgoznak. A "kik, a babák????" kérdésemet lenyeltem és a viszontlátás mielőbbi reményéről biztosítva elmentem dolgozni.