Lenni vagy nem lenni?

Ahogy nőtt a pocakom, egyre több és több kérdést kaptam, folytatom-e a blogot, majd ha megszültem. Nem, volt mindig a válasz, és ezt tartom most is, ezt a blogot egész biztos nem folytatom, célja az volt, bemutassam vele a terhességet magamnak és a legközelebbi barátnőimnek - ez biztos sikerült. Igen nagy igyekezettel, remek sprinttel a végén, de sikerült még egy-két különlegesebb tünetet is produkálnunk Jo-val, szóval panaszra igazán nem lehet ok. Ha megnézed az első bejegyzést, az is cél volt, hogy ne untassam őket halálra a folytonos terhességgel kapcsolatos infóáradattal, ami nyilván annyira érdekli őket, mint engem, vajon hány évet él egy medúza. Vagy hogy mi az. A második célt nem tudom elértem-e, de az biztos, a blogot olvassa mindegyik, sőt beszélőviszonyban is maradtak velem, tehát annyira nem mehettünk az agyunkra Jo-val.

Ami viszont engem is meglepett őszintén szólva, hogy nem csak őket érdekli. Amikor elkészült az első bejegyzés, a blog címét átküldtem a kishúgomnak, a sógornőmnek és négy barátnőmnek, erről a hat emberről tudtam t.i. elképzelni, hogy tényleg izgathatja őket, mik foglalkoztatnak 9 hónapon át valakit, akinek életében először (de nem utoljára!!!) nő egy kölök a hasában. Nem mondtam nekik, hogy a blog nem publikus, bár a kezdő e-mailben benne volt, hogy "egyelore csak nektek kuldom mert mas nem tudja meg a hirt es mert amugy sincs pasi a vilagon akinek erdekes lehet:)"

A hírt azóta bizonyos rajtam mutatkozó kültakaróbeli elváltozások okán páran még megtudták a világon, de küldeni azóta sem küldtem senkinek, csak aki rákérdezett, sőt a facebook-on sincs fenn és még a blogger profilom sincs publikálva. Úgyhogy kizárólag a hat leányzó szorgalmas titoktartása eredményeképpen azóta a blogot 10 országból összesen több, mint 10.000-szer nyitották meg.

A kérdés már csak az, folytassam-e a szülés után. Egyrészt blogolni atomjó, másrészt viszont a Reszkessetek betörők II-nél, a Bridget Jones II-nél vagy a Birodalom Visszavágnál rosszabb filmet nem sokat sikerült produkálni a világegyetemen. Bár ez utóbbi még mindig jobb volt, mint az első vagy a harmadik rész. Neadjisten a legújabbak, amitől minden normális embernek bicska nyílik a zsebében*. Úgyhogy a folytatások rettenetesek. Ráadásul el ne felejtsük, hogy Jo jó gyerek lesz, "játszik és pihen", ahogy Apukája is megmondta, tehát elvileg nem adhat témát a blogolásra. Elvileg.

Úgyhogy Lándzsarázó barátunk nyomdokain: Lenni vagy nem lenni? Ez itt a kérdés. De a válasszal még ráérünk persze, előtte még egy gyorsított kilégzés is ránk vár valamikor:)


*napi kvíz: "Mi van a zsebemben?" Ki kérdezte kitől milyen könyvben? Első e-mailes vagy kommentben válaszoló házi készített zsenális sómentes probiotikus túrókrémet kap ajándékba.