A 37 hetes bejegyzést kedden írtam, csak mivel szerdán töltöm be mindig a hetet, ezért csak ma reggel posztoltam. De ma reggelre eltűnt rólam az összes víz. 59.8 kg vagyok és ÉN vagyok a tükörben, nem a dagi verzióm, tehát még az arcomról is lement a puffadás. Ez jó hír, mi? Csak hogy nem a víz megy, vagy nem csak, hanem a gyomromból is minden kifele. Ami lehet attól, hogy közeleg a szülés, vagy lehet attól, hogy tegnap megettem egy kiló almát és egy rakat sótlan barna rizst, hátha segít a vízvisszatartás leküzdésében, avagy attól, hogy egy hete antibiotikumot szedek, ami köztudomásúlag kinyírja a bélflórát.
Akármitől is van, viszont terhesség folyamán nyilván nem jó, ergó meg kell fogni. Tehát mit kell csinálni? Diétázni, igen. És mit kell enni? Pirítós, sós krumpli, ropi. Ugye? Mert a só megköti a vizet. Na de a vesém miatt sómentesen kellene táplálkoznom, hogy esélye legyen meggyógyulni. Tegnap egész napközben semmi sót nem ettem (mármint SEMMIT, tehát nincs sajt, felvágott, semmi, csak amit én csinálok és tudom hogy nincs benne só, meg alma, meg joghurt), este Krisztián hozott Anyuka-féle házi májkrémet, ami az első étel volt egy hete, amiből még kedvem is lett volna enni, tehát ettem másfél szelet pirítóst, iszonyatosan kevés májkrémet rákenve. Akkor Krisztián rám szólt, hogy vékonyabban kenjem, mert ugye sós (persze a kenyér is, azt sem ettem napközben pont ezért). Ma reggel persze megkaptam a magamét, hogy megy a hasam és nem eszem elég sót. Hmm. Lehet, hogy őt nem veszem be a team-be, ő majd Wilson-t fogja játszani, ő aggódik értem a legjobban, de mindig kioktat nap végén mit kellene másképp csinálni.
Aztán fáj a jobb oldalam. De nem a derekam és nem hátul. Az első vesegyulladás óta (tehát majd tíz éve) valahol ott a környéken szoktam érezni, ha nem iszom elég vizet, tehát ha betankoltam mondjuk 3 kávét éhgyomorra (legjobbakkal is megesik), akkor elkezdett ott szurkálni. Na de tegnap 5.5 litert ittam összesen és majdnem végig fájt. Ráadásul elég nehéz megállapítani, ugyanott fáj-e mint régen, mert régen nem volt nálam egy gyerek. Terhesség végén az oldalfájás normális, harmadik trimeszter végén meg gyakorlatilag BÁRMILYEN fájdalom normális, bocsi Jo, de az anya szervezete már alig várja a szülést. Az agya is egyébként, nem csak a szervezete:)
Na most, az oldalfájás néha enyhül, ha lefekszem a baloldalamra. De tegnap visszatérő fejfájás is gyötört, és ha lefeküdtem, jobban fájt, mint ha felültem. A fejfájás lehet magas vérnyomástól, a magas vérnyomás lehet a vizesedéstől. Sőt a vizesedés is lehet a magas vérnyomástól és mindkettő lehet a hírhedt terhességi toxémia tünete is, ami persze majd olyan gyakori mint a bubópestis, de volt nekem már 12 évesen Pfeiffer-féle mirigylázam is, úgyhogy hajlamom van rá, hogy különleges betegségeket szerezzek. A vérnyomásom a kórházban (Krisztián mérte, ne aggódjatok, nem ők!) 120/70 körül volt, tegnap a fejfájáskor felbaggyogtam az emeletre pár perc alatt, itt is 115/70. Ami normális. Tény, hogy pár hónapja még mértek 75/50-et is ugye, hát ha valakinek alapesetben 120 a vérnyomása és 160 már magasnak számít, akkor 115 is magas a 75-höz képest, nem? A harmadik trimeszterben viszont az emelkedő vérnyomás is full normális, ráadásul a fejfájás mára elmúlt. Sőt akkor is elmúlt, ha felültem, csak akkor visszatért az oldalfájás.
Úgyhogy a rák tudja most mi a terv. De alig várom a pénteki labort, hogy kiderüljön, mégis mi újság tulajdonképpen a vesémmel, mert ha még mindig beteg, akkor Krisztián úgy döntött megyünk egy következő dokihoz, nem nőgyógyászhoz, nephrológushoz. Ő foglalkozik a vesebetegekkel, volt már szerencsém, remélem ha nem lesz jó a labor, ő most már nekiáll megultrahangozni a vesémet is. Mert örülök, hogy a baba mindezalatt jól van és mocorog, de ha ilyen ütemben javul az állapotom, lassan a nekrológiára kell google-znem a nephrológia helyett.
ez egy kicsit morbid volt.... :)
VálaszTörlés