40 hetesen - THE END OF THE STORY

A ma reggeli hírlevelem szerint 40 hetes terhes vagyok:) Úgyhogy mint egy szép keretes szerkezetes művet, ezzel úgy döntöttem, le is zárom a blogot, hiszen teljesítettem a célkitűzést és becsülettel beszámoltam a terhesség minden áldott hetéről. Jöjjön tehát a szokványos heti beszámoló és a good bye:)

40 hetesen 52.8 kg vagyok Johannával. Ebből Johanna 3 kg én meg 49.8, úgyhogy a visszafogyással kapcsolatos félelmek több mint indokolatlannak bizonyultak. A kórházból kijőve pénteken 51.8 kg voltam, azóta eltűnt a maradék kettő is. Ez feltehetően annak köszönhető, hogy az elmúlt két napban mindent megettem ami szembe jött, és a napi két-három szatmári szilva tortaszelet, 1-2 melegétel, 1-2 tálka gyümölcs, pár darab melegszendvics mellett az igazán fejlődőképes szervezetem úgy döntött inkább elkezdi felhasználni a terhesség alatt "felhalmozott":) felesleget. Okos.

Jo egyébként maga a tökély. Nem igazán tudok rá más szót találni, elképesztően gyönyörű, nagyon aranyos, nagyon jó kislány, és ezt apukája és az összes nagyszülője is így látja, úgyhogy szó nincsen elfogultságról. A szülésre még emlékszem, hogy fájdalmas volt, de a hat hét gyermekágy után miattam jöhet is a következő. Legalább nem kellene összedolgoztatni a hasizmomat, rögtön lehetne látni, hogy ez a csinos vékony kis nő, legalább 3 hónapos terhes:). Még magyarázkodni sem kellene sem a ráncos kis pocak, sem az ormótlan méretűre nőtt mellek miatt. Bár most sem mert még senki sem rákérdezni, vajon milyen megfontolásból döntöttem a három számmal nagyobb szilikon mellett, mint az az alkatomhoz ildomos lenne. De talán azért, mert nem voltam még az utcán.

A napjaink kiválóan telnek, volt itt már a háziorvos és a védőnő is, előbbi rögtön szimpatikus volt, imádom a katonás öreg hölgyeket, akik bejelentkezés nélkül törnek rám a nap közepén - mekkora szerencse, hogy egyelőre tartom a fogadalmamat és nemcsak, hogy zuhanyoztam is, de még nem foltos ruha is volt rajtam!! Sőt a védőnővel is határozottan kezdek megbékélni, egész okos dolgokat mondott. Például, hogy óvatosan olvassak cikkeket, mert az elmúlt öt évben annyit fejlődtek az újszülöttek, hogy anno egy-két hónapostól elvárható teljesítményre már a mai törpék magzatkorukban képesek, kár, hogy aggódjak, hogy az enyém nem alszik eleget vagy túl sokat alszik, túl sokat nézelődik vagy túl keveset nézelődik, nappal játsszak vele (ezt sem tudom hogy írják, de már mindegy is:) ), éjjel meg hagyjam aludni, és sok boldogságot. Full igaza van.

És mivel a terhességnek mint olyannak vége van, ezennel vége a blognak is. Hogy lesz-e következő, még mindig nem döntöttem el, egyelőre a NEMre hajlok, de majd meglátjuk. HA lesz, mindenképp be fogom linkelni, vagy majd elterjed magától, ahogy tette ez is. Egy viszont lehetséges, hogy meghívásos alapon fog működni. Nem azért, mert paranoid vagyok, vagy mert egyetlen olyan szót is tartalmazott volna, akár ez a blog is, amelyet nem vállalnék. Hanem azért, mert nekem is meglepetésképpen akadt olyan Nem Tudom Rendszeres-e, de Regisztráltnak Egész Biztos Nem Regisztrált Olvasó (NTRREBNRO), akivel volt szerencsém eddigi életemben Nulla (0) szót váltani, de ez már elégnek is bizonyult ahhoz, hogy egy életre leírjon, ami engem őszintén szólva bánt. Úgyhogy akár lesz blog, akár nem lesz blog, de az olvashatja el, aki amúgy is ismer, mert tökéletesen reprezentatív felmérésem eredményeképpen büszkén jelenthetem ki, hogy minden ismerősöm határozott tetszését fejezte ki és folytatásra biztat. Szóval a folytatást meglátjuk, a Nem Regisztrált Olvasóktól meg ezennel búcsúzom.

A legvégére pedig három pontnyi statisztika, egy ráadás-betegség és persze a kishölgy jól megérdemelt fényképe:

A végeredmény:

• A blogot az elmúlt 40 hét folyamán 11.089-szer nyitotta meg a Kedves Olvasó, ebből 2.631 az utolsó hónapban zajlott, a kórházi történések ezek szerint igen sok Olvasó figyelmét felkeltették. 
• A blog legnépszerűbb bejegyzése maga a szüléstörténet volt, ami igazán jól esett a kis Jo-nak:), ezt 115-en olvasták.
• A legtöbb Olvasó a google-n keresztül érkezett közénk, keresési kulcsszavaik közül érdekességképpen említeném, hogy 7-en a húgom teljes nevének beütésével találtak rám, köszi Matyek a váratlan toborzást és ha eddig nem tudtad volna, nyomoznak utánad a neten!!!!!!:)))

A ráadás betegség:

neve clostridium difficile, hat nappal a szülés után ezzel oldódott meg a rejtély, ez a nagyszerű betegség az okozója minden emésztési problémámnak. Őméltósága egyébként fertőző is, úgyhogy azóta békés karanténban töltjük napjainkat a kis Jo-val és fülig szerelmes Apukájával. És mily meglepő, 99%, hogy a terhespatológián való emlékezetes négy napom szerzeménye, Olvasó szíves figyelmébe ajánlanám a Kórház vs Sziget bejegyzést a higiéniás viszonyokról.


És íme a 40 (vagy inkább 39) hét eredménye, a túlzás, szerénytelenség és szubjektivitás teljes mellőzésével is tökéletes kis Johanna egy imádott Apucira huncutul kacsintós fotójával búcsúzom, jók legyetek, vagy ahogy Hugh Grant mondta a Nothing Hill-ben: "Élmény volt. Hihetetlen, de élmény." :)