Egészségügyi szaklogisztikus

képzést fogok indítani. És ha valakivel sikerül elhitetnem, hogy ennek van értelme, meggazdagszom de kegyetlen és nyithatom végre az éttermemet. Még csak két éjszakát töltöttem itt, ebből is az egyiket egyágyasban, tehát az nem számít (hiszen fizetős lenne amúgy), úgyhogy gyakorlatilag inkább egyet. Az alábbiak építő jellegű kritikával szolgálnak és itt szeretném leszögezni, hogy MINDENKI (!), akivel mindez idáig ebben a kórházban találkoztam kedves volt és barátságos, amivel nagyon messze túlszárnyalták bármelyik eddig általam meglátogatott - nem fizetős - egészségügyi intézmény dolgozóit. Szeretném továbbá azt is leszögezni, hogy nem volt könnyű azt a három pontot kiválasztani a rengeteg hibából, amely nem kell, hogy feltételezze a dolgozók nemtörődömségét - mert az is tény, hogy nekem két napja nem mért lázat senki és hogy az egyik ügyeletes szülésznő megkérdezte, honnan tudom, hogy vesegyulladásom van... De ez a bejegyzés most tényleg nem erről szólna.

A nővérek, az orvosok és a szülésznők sem tudják követni, hogy melyik ágyon ki fekszik. Nem azért, mert rossz a memóriájuk, hanem mert ötletük nincs arról melyik ágy, hányas. Odáig eljutottak, mint bármelyik harmadosztályú motelben már, hogy az egyes emeletekkel kezdődjenek a szobaszámok, azaz 1. emeleten 101, 102, 2. emeleten 201, 202 stb, de annyi eszük nem volt, hogy az ágyakat is ennek megfelelően számozzák. Helytől függően az első emeleten, vagy az osztály elején elkezdték számozni és vége az épület tetején. Csakhogy a kórtermek mindenhol változó ágyszámmal rendelkeznek, tehát a legmagasabb IQ szinttel rendelkező (és még itthon praktizáló...?) orvostól sem várható el, hogy rájöjjön, a 104-es kórteremhez a 42-47 ágyak tartoznak, ahelyett hogy például a 1041-1046 számú ágyakat találnák itt, így némi vaslogikával megáldva rájönnének, hogy a szobaszám után rakunk még egy számjegyet és készen vagyunk. 8 ágyasnál nagyobb kórterem nincs az épületben, tehát semmiféle mentség nincsen a helytelen ágyszámhasználatra. Úgyhogy a hatágyas kórteremre jutó 2 perces vizitből 1.9 perc elmegy a beteg beazonosításra, az egyágyasból való átköltöztetésem meg azért vett el fél órát egy nővér életéből, mert ágyszámot kapott ugyan, csak ötlete nem volt, az melyik szobában lehet a száz méter hosszú osztályon.

A CTG (babaszívhangot figyelő kütyü, hazánkban 36. terhességi héttől hetente kötelező, itt benn nyilván naponta, hiszen éppen veszélyeztetett fázisban vagy itt) a folyosó legeslegvégén van. Ott, ahol vége a kórtermeknek is, tehát a madár sem jár. 20 percet töltesz a CTG-n, ami alatt fontos, hogy a baba ébren legyen. Ez úgy történik, hogy az icipici zuhanyzó méretű helységben felmászol egy kb. 1 méter magas ágyra, ott oldaladra fekszel, a pocakodra szíjaznak egy kütyüt és békén maradsz, amíg a kütyü rajzolja ki a szívhangot. 20 perc múlva leszednek. A baba szívhangjának görbéjéből a fentebbi laikus terhes is 30 másodperc alatt meg tudja állapítani, hogy a baba alszik-e. A nővér is megtudná, de nem teszi, hanem otthagy és távozik. Legjobb esetben visszajön 20 perc múlva (de ilyen még egyszer sem történt sem velem, sem egyik szobatársnőmmel sem), de mivel általában rohan valahova, ezt elfelejti. Tehát visszajön úgy 40 perc múlva és megállapítja, hogy nicsak a baba alszik. Szóval felébreszti a babát némi böködéssel és további 20 percet töltesz a CTG alatt, ez alatt nyilván megint elfelejt. Ha a kütyü felhelyezése előtt egyetlen percet is töltene a szívhang figyelésével, ennek a második 20-40 percnek egyáltalán nem kellene megtörténnie. Vagy ha a nővérpulton lenne egy hamburgeróra, amit beállítana húsz percre, hogy csengjen, akkor alapból spórolna magának húsz perc elfelejtést betegenként. És ha egyik megoldás sem lenne szimpatikus az elfoglalt nővéreknek, akkor ha summa lenne annyi eszük, hogy a CTG-szoba a nővérpulttal szemben lenne, akkor 1) a kismama szólna, hogy a baba alszik, 2) látnák, hogy van ott valaki, tehát nem felejtenék el. De egyikhez sincs itt elég sütnivalója senkinek, viszont a CTG-kkel végezni kell a délelőtt 11h-es "nagy"vizitre.

Megoldás: a CTG-k hajnali ötkor kezdődnek. A stewardessnek is örülsz, amikor fél ötkor megrázza a válladat, hogy fogyaszd el a három négyzetcentis uborkás szendvicset, mert itt bizony leszállás előtt reggeli van, hát ez ugyanaz az érzés. Úgyhogy 5-től egy kismama aludhat további 1 órát a CTG-ben. Aztán 6-tól a következő és ha a nővérek szerencsések és aznap kevés kismama van az osztályon, akkor nem lesznek lecseszve, hogy nincsenek kész a vizitre. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a CTG az egyetlen hely az épületben, ahol nincs nővércsengő, és mivel a világ végére helyezték el, hát ha felpakoltak az ágyra és rajtad van a kütyü 1 órát - 1.5-et - have fun. Ha akarsz, sem bírsz meglógni. Azt azért megkérdeztem az egyiktől, hogy mi a rákért raktak ide ilyen magas ágyat. Kedves volt, de látszott rajta, hogy full hülyének néz, nem is érti a kérdést, mondta, hogy hát azért, hogy a nővéreknek ne kelljen lehajolni, amikor felhelyezik a szíjat a derekadra. Ismétlem, terhespatológia, koraszülött veszély, fekvőbetegek és 36-41. hetet betöltő kismamák. Nagy szerencse, hogy a fodrásznál nem fejjel lefele kell ülni a székben, pedig tutira könnyebb lenne úgy ugyanolyan hosszúra vágni a hajszálakat.

Utoljára de nem utolsósorban, a hatágyas kórtermeket a társalgó felől töltik fel, mert arra rájöttek, hogy az sem árt, ha a nővérekhez közel vannak az ágyak. Csakhogy a rendszerben egyetlen tényezőt vizsgálnak: melyik a legközelebbi szabad ágy? És oda beteszik a kismamát. Akkor is ha előreláthatólag legalább 4 hetet fog ott tölteni. De annyira azért jófejek, hogy már meglévő kismamát nem költöztetnek. Szóval első szobában vagyunk hatan, másodikban ketten, harmadikban egyedül, negyedikben egyedül. Miért? Mert a mi szobánkat töltik fel. A másodikat csak ha lenne elég beteg. A harmadikat szintén. A negyedikben két hónapja dekkol a kismama és még fog itt tölteni egyet és ezt jósolták már akkor is, amikor behozták. Tehát a vizit ÉS a nővérek is mindig megnézik az összes szobát, így egy árva métert sem spórolnak a saját futkosásukból, viszont azt elérik, hogy a betegek nagyobb %-a legyen elégedetlen a túlzsúfolt közeli szobákkal, valamint hogy a szélső szobákból lopjanak, hiszen ott ha kimegy az egyetlen ott lakó kismama, hát senki nincs, aki tud vigyázni a cuccaira.

Őszintén szólva, ha alhatnék otthon, szívesen töltenék még pár hetet jegyzeteléssel, egészen elképesztő ami itt folyik. És az eddig szembe jött idiotizmusok 99%-a nem pénzhiányra vezethető vissza, ezek kivétel nélkül szervezési kérdések, semmi más.